Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

között, akik Magyarország szabadságáért harcoltak, csak orosz dezertőrök voltak?”42 „Ebben a történelmi pillanatban a magyarok ugyan a halál torkában voltak, de méltóbbak voltak a lét jogára, mint a földkerekség összes hatalmai együttvéve” - zárta írását 1956-ban Borsody.43

A forradalom egyéves évfordulójára született tanulmánya hasonló jellegű, ám míg a korábbi klasszikus elemzés, amelyben az események hevében nyilvánvalóan dominált a patetikus hangvétel, ez utóbbi sokkal inkább megoldáskereső.44 Amellett sorakoztatott fel érveket - nem egyetlenként a lap szerzői közül45 -, hogy nem lehetetlen egy finn mintájú kompromisszum, amely akár a Szovjetunió érdeke is lehet. Az ennek ellentmondó nyugati vélemények - miszerint a Szovjetunió semmiképpen sem engedte volna meg Magyarország kiszakadását - önérdekből is fakadnak: ez is segíti ugyanis a felelősség lerázását és az esetleges bűntudat elnyomását.46 Szerinte a szovjeteknek nem kellett volna tartaniuk egy esetleges „dominóhatástól”: a blokk többi országának ugyanis érdeke volt a területi status quo fenntartása, így egy esetlegesen függetlenné váló Magyarországgal szemben automatikusan - és még sokkal inkább - protektorként tekintettek volna a szláv „nagy testvérre”.47 Magyarországot fekvése egyáltalán nem teszi stratégiailag fontos bázissá, ráadásul a Szovjetunió túlélte Ausztria és Jugoszlávia távozását is a blokkból.48

Borsody a Látóhatár 1958-as szétszakadása utáni néhány cikkét leszámítva jó ideig nem írt az Új Látóhatárba. 1976-ban az emlékszámban közölt Az eurokommunizmus magyar vértanúja című, Nagy Imrére fókuszáló, rövid dolgozata előtt nem sokkal tért vissza a szerzők közé.49 Bár látszólag ez az

Nagymihály Zoltán: Az emigráció ,jeles” emlékei

42 Borsody, 1956/1, 295.

43 Borsody, 1956/1, 296.

44 Borsody István: Gondolatok a forradalom évfordulóján. 1957, 251-256.

45 Hasonló módon a finn és az osztrák példát emeli ki Fenyő Miksa egy számmal később: Fenyő Miksa: Unó döntés és aztán? Látóhatár, 1957/6, 337-341.

46 Borsody, 1957. 253.

47 Kissé hasonló gondolatok jelentek meg a Magyarország jövőjéről szóló 1958-as sajtóankét egyik hozzászólásában. Lásd Fejtő Ferenc: Mi lesz veled kis Magyarország? Látóhatár, 1958/1,48.

48 Borsody, 1957, 255-256.

49 1976, 288-290. Borsody 1975-ben a magyar helyzetről adott hosszú elemzésével jelentkezett újra a lapban: A magyar helyzet. Új Látóhatár, 1975/2, 89-101.

105