Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár Lesznai Anna, Jászi első felesége — akik közt a barátság válásuk után is fönnmaradt - versben köszöntötte az „ Oberlini szikár szilfasorok között / tisztes sötét ruhába öltözött” ballagó öreg urat, s így vigasztalta: „Mert mire megérik kalászod, vetésed, olyan mindegy leszen, hogy ha kissé késett! Az Isten az időt nem vékával méri: örök jelen van csak, múlt és jövő nincsen, amelyet elérhetsz, emberi cél sincsen, csak az Úristen van és a mag vetője. S kinek az öröklét igaz szeretője, valóság: az ember és egyetlen útja. Áldott az, ki útját mindvégig befutja, és ha meg is sántult sok vészes határon, útjáról le nem tért, soha semmi áron. ”50 Lorsy Ernő - a Károlyi-kormány külügyminisztériumi tanácsosa, számos amerikai lap munkatársa - A régi Magyarországon című tanulmányában Jászi Oszkár életpályáját tekintette át 1900-tól, a Huszadik Század nevű folyóirat megindulásától az 1918 novemberi aradi magyar-román tárgyalásig. „A Huszadik Század két évtizedig kiáltó szó volt a pusztában... még ma is ott érezzük benne azoknak az embereknek forró és tiszta szándékát, akik tudtak és mertek gondolkodni.”51 E folyóirat kezdetben, Gratz Gusztáv szerkesztése idején, megfontolt, mérsékelt hanggal indult, s a következő évben belőle sarjadt Társadalomtudományi Társasággal együtt nagyon sokféle felfogást valló embert fogott egybe. Az 1906. év azonban nevezetes fordulóvá vált. A király, az 1905-ös választást követő kormányzati válság csillapítására valószínűleg hajlandó lett volna a választójog némi kiterjesztésére, a magyar vezető rétegek azonban, hogy ezt elhárítsák, közjogi kérdésekre terelték a vitát. Jászi - az utolsó Kossuth-emigráns, Irányi Dániel nyomán - az általános választójogért szállt síkra, mert csak így lehetett remélni, hogy a helyzet békés megváltoztatása érdekében megszületik az alkotmány szükséges módosítása. 50 Lesznai Anna: Ünnepi horkolás. (Részletek a versből.) Látóhatár, 1955. 2. 91. 51 Lorsy Ernő: A régi Magyarországon. Látóhatár, 1955. 2. 92. 155
