Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Mohácsi János: Határ Győző és az Új Látóhatár emigráns irodalmárai
Az emigráns sehonnan sem jön és sehol sincs otthon. Az új közösségben, ismerősök és kollégák közt gyakran teszi fel magának a kérdést: valóban ide tartozom? Még akkor is felvetődik ez, ha rokonokkal van együtt. Vágyakoznak egy hely után, ahol lehetnének, ahelyett hogy az adott helyen lennének. De valahol tudják nagyon jól, hogy nem egy hely az, ami után vágyakoznak, hanem egy állapot. Életérzésük az elidegenedettség, az attól való félelem, hogy idegenként tekintenek rájuk. De erről nem beszélnek. Olyanok akarnak lenni, mint a többség, és ha ez nem működik, legalább úgy szeretnének tenni, mintha. Tele vannak komplexusokkal. Czigány Lóránt az ’56-os emigrációval érkező költőnemzedék (András Sándor, Bakucz József, Baránszky-Jób László, Gömöri György, Horváth Elemér, Kemenes Géfín László, Készéi István, Makkai Ádám, Máté Imre, Papp Tibor, Sándor András, Siklós István, Sulyok Vince, Thinsz Géza, Tóth Z. László és Vitéz György) életérzéséről értekezve3 a következő módon írja le világképüket: egyik meghatározó jegye a kataklizmatikus emlékeket hordozó mitikus kozmogónia: „1956 olyan hatóanyagot oltott be a tudatba, ami azóta is ott vibrál az idegekben, mint a radioaktív sugárfertőzés: váratlanul, előre nem várt helyen és ki nem számítható időközökben tör a felszínre.”4 Másik fő jellemzőjének tartja a váratlan identitáskrízist. Az ehhez vezető stációkat a magány, elmagányosodás, elidegenedés, kívülrekesztett- ség, létbizonytalanság és gyökértelenség fogalmaival bástyázza körül. E művészek útja „pesszimizmushoz, egyfajta nihilizmushoz, teljes negáció- hoz, a személyiség általános elbizonytalanodásához: személyiségválsághoz, identitáskrízishez” vezet. Ehhez járult az emigrációs helyzetből adódó bűntudat („Hol kétszázezer elfutott / én zártam be a gyáva sort” - idézi Czigány), és a törmelékes tudat. Ez utóbbit „a primér közeg (amiből a költő kikerült) és a szekundér közeg (amibe bekerült) értékeinek szimbiózisa jellemzi: a két közeg információözöne és értékrendje összekeveredik, a kialakuló értékrend sem a régihez, sem az újhoz nem igazodik, az időkonti- nuum linearitása összekuszálódik, s az eredmény egy térben, időben s hivatkozási rendszerben össze nem illő törmelék”. Ehhez az állapothoz tartozó jellemzők még az extraterritoriális tudat, a nosztalgia és a nyelvi elbizonyMohácsi János: Határ Győző és az Új Látóhatár... 3 CZIGÁNY Lóránt: „ Gyökértelen, mint a zászló nyele... ”, A természetes világkép felbomlása az ötvenhatos nemzedék költészetében. Új látóhatár, 1980, XXXI. 3, 288-306. 4 CZIGÁNY Lóránt: „ Gyökértelen, mint a zászló nyele... ”, i. m., 294. 95
