Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak a „légüres térben”

Magyar Látóhatár ráns” státuszát. Másik oldalról megközelítve: hogy viselkedhet ellenzékként az emigráns egy olyan hatalommal szemben, amely de facto tilt mindenfajta hasonló tevékenységet otthon? E kérdés annak megállapítására is ösztönöz, hogy az otthoni és emigrációs ellenzékiség (illetve annak vállalása) sosem ugyanaz a „szint” - mindez a két világ közötti különböző „szabadságfokok­ból” is következik. Szokolay írására a szintén ötvenhatos Pogány András így válaszolt: „ ...meg kellene magyaráznia, mit ért »ellenzék« alatt? Vajon egy minden törvényes és erkölcsi alapot nélkülöző rezsim külföldön élő támo­gatóivá kellene változnunk az »ez van« nagyon is kétséges értékű fdozófiája alapján? (...) Otthon sok minden megváltozott, csak a lényeg nem, s amed­dig lényeges változásra nem kerül sor, az emigráció éppen úgy harcol a mai »ez van« ellen, mint ahogy Ötvenhatban is egy másik »ez van« ellen vettük fel a küzdelmet. ”9 Kulcskérdéshez érkeztünk. A Magyarországon fokozatosan végbement változások után ugyanis vitaponttá vált az is, hogy meddig számít valóban emigránsnak az emigráns. Voltak olyanok, akik az „enyhülések” után sem voltak hajlandóak hazalátogatni - addigi elveik feladásának gondolták volna -, és voltak, akik egyre gyakrabban éltek a lehetőséggel. Persze az emigráció feladatainak és hivatásának értékelésében sokszor egymásnak estek a felek: például 1956-ban, még a forradalom előtt Kovács Imre és a keresztényde­mokrata Barankovics István vágtak durva sértéseket egymás fejéhez.10 Az otthoni hatalom nem csupán örvendett a különböző érték- és ideo­lógiai vitáknak, de tudatosan rájátszott ezekre, sőt, volt, hogy maga gene­rálta őket. Az éppen szétszakadó Látóhatár című folyóirat megvétele, majd hazahozatala, a két szerkesztő beszervezése pontosan ennek eszközrend­9 Pogány András: Megjegyzések az „Ellenzék - külföldön ” című levélhez. Új Látóhatár, 1964/5, 477—478. Pogány András (1919-1995): jogász, politikus. Budapesten jogi dok- trátust szerzett. Az 1956-os forradalom bukása után menekült az Egyesült Államokba. Könyvtáros szakmát tanult, majd amerikai egyetemeken lett könyvtáros és könyvtár-igaz­gató. 1976-tól a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke lett. In: BORBÁNDI, 1992, 291. 10 Az 1956-os, Látóhatár c. lap által szervezett sajtóvitát indító cikket Kovács Imre jegyezte Kijózanult emigráció címmel (1956/1, 4-11.). Erre válaszolt Barankovics István az elsősorban '47-es emigránsokat tömörítő, egyfajta „emigráns kormánynak” szánt Ma­gyar Nemzeti Bizottmány ülésén tartott felszólalásában (New York, 1956). Kovács Imre viszonválaszát szintén a Látóhatár közölte (Sóbálványok az emigrációban. 1956/3-4, 184-188). 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom