Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak a „légüres térben”
Magyar Látóhatár értelmében eltűnt, megsemmisült, ami volt. Maradt a feldúlt és javarészben megműveletlen terület. Rajta az el nem menekült nép. Valóban, olyan volt a helyzet 1945 áprilisában, mintha a magyar nép soha nem is jutott volna el az államalkotás koráig. A magyar történelem István király óta tartó századainak fejezetei ekkor zárultak le, és - miután az élet nem áll meg - egy egészen új korszak kezdődött 1945 tavaszán”* 3 A világháború utáni emigrációk azonban nemcsak ezért jelentettek „új minőséget” az eddigiekhez képest: ezek már tömegesek voltak (különösen a „negyvenötös” és „ötvenhatos"), amelyek tagjai az „új rend” felépülésének különböző fázisaiban hagyták el az országot. Közös pontjuk és egyben a korábbiaktól eltérő volt, hogy egyik csoportnak sem volt egyértelmű és mindenki által elfogadott vezéregyénisége (mint Rákóczi a tizennyolcadik, vagy Kossuth a tizenkilencedik században).4 Mindhárom emigrációs hullám tagjai olyan történelmi eseményekből vezették le saját legitimitásukat, amelyeket az otthoni magyar „politikai elit” már régen túlhaladott, vagy vívmányait éppen lerombolni igyekezett. A negyvenötösök esetében a '39-es országgyűlés legitimációja, Horthy különböző, utódlásáról szóló utasításai vagy éppen a legitimista kísérletek, a negyvenhetesek között a '45-ös nemzetgyűlési választások elsöprő kommunistaellenes többséget hozó eredménye,5 az ötvenhatosoknál pedig maga a forradalom és szabadságharc felejthetetlen kéthetes eseménysora 1985-1995. Bázel-Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1996.; Nem éltünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2000. 3 Nagy Kázmér: Elveszett alkotmány. Vázlat az 1944 és 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról. München, Aurora Könyvek, 1974. Nagy Kázmér (1920-1985): író, újságíró. 1945-ben a miniszterelnökség sajtóosztályán lett titkár. 1948 végén távozott Nyugatra, 1950-től Ausztráliában élt. 1951 és 1967 között a Dél Keresztje munkatársa, szerkesztője, majd az ennek utódjaként megjelenő Független Magyarország kiadó-szerkesztője. 1968-tól Angliában élt, ahol 1981-ig a BBC munkatársa. Ekkor visszatért Magyar- országra. In: BORBÁNDI, 1992, 268-269. 4 NAGY: 1974, 29. 5 Ez persze nem jelenti azt, hogy a '47-es, meglehetősen heterogén „táboron” belül ne lettek volna viták 1945 megítélésében, aszerint is, hogy ki mit emelt ki az eseményekből. Lásd az erről szóló vitát a Látóhatárban és a Hungáriában. Cs. Szabó László: Két legenda. Válasz Radvánszky Antal cikkéhez. Hungária, 1952. augusztus 29. 3. Borbándi Gyula: Harc a legendák ellen, legendákkal. Egész Látóhatár, 1952. szeptember, 59-60. Cs. Szabó László: A magyar demokráciáról. Válasz Borbándi Gyulának. Látóhatár, 1953/1, 49-52.; Kovács Imre: Halva született demokrácia? Cs. Szabó László és a 45-ös kísérlet. Látóhatár, 1953/2, 111-114. 74
