Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai
Magyar Látóhatár lizmus és antiszemitizmus egyik zászlóshajója volt. 1923 és 1926 között egy jobbközép koalíciós kormány létrehozásáért fáradoztak, majd - 1928-tól immáron Nemzeti Párt-ként („Stronnictwo Narodowe”) - a szanációs rendszer elsőszámú jobboldali ellenzékeként léptek fel.57 A fenti áttekintés érzékelteti a populizmus fogalmi kiüresedését; a nevesebb szereplők ugyanis mind megkapták a populista minősítést a szakirodalomban. Lackó Miklós szerint „a populizmus Lengyelországban politikailag elsősorban a Pitsud- ski-ellenes Roman Dmowski mozgalmához, majd pártjához (...) köthető”,58 míg Laclau éppen Pilsudskit nevesíti a sokarcú populizmus kapcsán,59 Witos pedig (legalábbis) Canovan óta állandó szereplője a populizmus-szakiroda- lomnak.60 A szintén komoly regionális törésekkel és parasztlázadásokkal61 terhelt Romániában sem sokkal egyértelműbb a helyzet. Az értelmiségiekből (jobbára ügyvédekből) rekrutálódó dualizmuskori erdélyi román politikai (egyben gazdasági és társadalmi) elit tagjai a parasztság legitim szószólójaként identifikálták magukat, ekképp törve lándzsát a (főképp földművelő, állattartó) románság jogaiért. A hatalomátvétel utáni román-román viszony azonban annak ellenére sem volt harmonikus,62 hogy az erős narodnyik hatásnak kitett besszarábiai parasztpárt (Stere egykori bázisa), a nemzeti hangsúlyokat érvényesítő erdélyi Román Nemzeti Párt (a később három ízben miniszterelnökségig jutó Juliu Maniu vezetésével), valamint a frissen alapí57 Gazdaságilag az állami beavatkozások ellen foglaltak állást, mezőgazdasági reformot és munkásbiztosítást terveztek, jóllehet szembehelyezkedtek a földparcellázással. Társadalmi bázisuk főként a földdel rendelkezők, illetve a városi polgárság köréből verbuválódott. Az igencsak szövevényes lengyelországi viszonyokban való értő kalauzolásért Debreceni Péternek mondok köszönetét. 58 LACKÓ: Sziget és külvilág..., 168. 59 LACLAU: i. m., 222. 60CANOVAN: Populism..., 117, 120. 61 Nem csupán az 1907-es, Európa utolsó parasztlázadásaként elhíresült eseményekre gondolhatunk, hanem a világháború utáni erőszakos földfoglalásokra és telepítésekre (mindenekelőtt a véres dobrudzsai és besszarábiai eseményekre). Lásd: BARTHA Ákos: A két világháború közti román földbirtokrendezés. Korunk, 2012/6, 83-89. 62 BOCHOLIER, Franşois: Iuliu Maniu nemzedéke és az impériumváltás = Folyamatok a változásban..., 99-117. 60
