Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bartha Ákos: Kelet-(Közép-)Európa agrárpopulizmusai
Magyar Látóhatár lizmus fejlődési ívét a nyugati társadalmakra és nem 70% körüli agrárnépességet felmutató országokra dolgozták ki, ahogyan a 19. század végének narodnyik ihletettségű kelet-európai agrárteoretikusai - a szerb Markovié, a román Dobroheanu-Gherea és Stere -, vagy később a „harmadikutas”43 bolgár Sztambolijszki saját „Sonderweg-elméletekkel” hangot is adtak ebbéli kritikájuknak. Közülük utóbbinak, a Bolgár Népi Földműves Szövetség karizmatikus vezetőjének adatott meg, hogy a húszas évek elején - amikor a parasztság a régió politikusainak célkeresztjébe került44 - próbára tegye elképzeléseit, a bolgár parasztállam által megvalósítandó balkáni konföderációt. Az alulról szerveződő szövetség radikális reformtervével, az önellátó parasztságra épített erkölcsi-gazdasági megújulást hirdető programjával, valamint antikapitalista retorikájával jelentős népszerűségre tett szert a 20. század első évtizedében, melyet még fokozni is tudott a Bulgária számára szomorú végki- fejletű világháború alatt tanúsított pacifizmusával. Ami az ideológiát illeti, a BNFSZ eklektikus világnézetében jól megfért egymás mellett Eduard Bernstein, Darwin, Louis Henry Morgan, Eduard David, Othmar Spann, Adam Heinrich Müller, Emest Renan, vagy Theodor Mommsen gondolatvilágának több eleme. Sztambolinszkij hatalomra kerülve (1919) ugyanakkor nem a fenti sokrétűség szellemében fogott hozzá modernizációs programjához, hanem az erő jogán, így lett a társadalom kooperációjából a hivatások korporációja, a részben megvalósított (pl.: földreform, oktatásügy) demokratikus reformokból pedig parlamentarizmust leépítő autoriter berendezkedésű etatista hatalom, mely végül a parasztpolitikus bukásához és erőszakos ha43 PALOTÁS Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Bp., Osiris, 2003, 209. 44 Ionescu e fellendülés kapcsán - magukra a parasztvezetőkre hivatkozva - elkülönít egy optimista szakaszt, mely a 20. század elejétől a húszas évek végéig tartott, és egy komorabb érát, a diktatúrák, a szélsőjobb, majd 1945 után a kommunizmus szorításában. IONESCU, i. m, 97-98. Canovan a húszas évekbeli felfutás kapcsán egyenesen zöld felkelésről („Green Uprising”) beszél. CANOVAN: Populism..., 110-128. Igazat adhatunk tehát Trencsényinek, miszerint az agrárpopulizmus „egyszerre válság- és megújulásdiskurzus”. TRENCSÉNYI: A kelet-európai agrárpopulizmus..., 315. Az identitásteremtő válságelméletek hatását a magyar népi mozgalomra elemzem: BARTHAÁkos: A népi szociográfia elmélete és gyakorlata: Kovács Imre és A néma forradalom. Szociológiai Szemle, 2014/2, 116-138. (Főképp: 130-132.) 56