Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek södött fel: a német birodalom nyers nagyhatalmi, és brutális „faji” politikájával korábban elképzelhetetlen fenyegetést jelentett. A magyar államiság alkotmányossága bírálható fogyatékosságaival együtt messze demokratikusabb volt, mint az a rendszer, amelynek nemcsak külső nyomása, de magyar- országi híveinek erősödése révén is egyre nyilvánvalóbb fenyegetést jelentett. A magyarság legjobb erői számára egy idő után fontosabbá vált a nácizmus térhódítása elleni harc, mint az a küzdelem, amelyet korábban a földosztásért folytatott. A népiek mozgalma a korábbi évek szellemi erjedése nyomán egyre komolyabb ellensúlyt jelentett a nácizmus terjedésével szemben. Nem közvetlen politikai erejével, hanem azzal, hogy keretei között olyan bizalmi kapcsolatok épültek, amelyek a közeledő válsághelyzetben nagyon sokat jelentettek. A megerősödéshez hozzájárult, hogy a moszkvai irányvonal is változott, már nem az újabb proletárdiktatúra volt a kommunisták célja. A sztálini taktika nép frontos fordulata után már nem az ellenségkép bővítése, hanem a szövetségesek keresése lett fontossá, legalábbis ideig-óráig és a jelszavak szintjén. Borbándi természetesen a realitásoknak megfelelően tárgyalja a történetet, és anélkül cáfolja a bolsevik üdvtan vonatkozó fejezeteit, hogy különösebben polemizálna velük. Számára természetes, hogy a népi mozgalomból lassanként kinövő nemzeti ellenállás erejét nem a kommunisták adják. „A kommunista szerep tehát legfeljebb közvetett, de nem közvetlen volt. Az Egyetemi Kör néhány kommunistákkal rokonszenvező fiataljainak szerepe főleg abban merült ki, hogy az írókat politikai kiállásra és szervezkedésre ők is ösztönözték. 'Voltak kommunisták is a Márciusi Frontban - írta Kovács Imre -, ismertük őket, együtt dolgoztunk velük, de a mozgalmat egyedül és kizárólag mi, nem kommunista népi intellektuellek alapítottuk.” (249). Talán nem is kell kiemelnem, hogy ez a tétel radikálisan szemben áll a marxista történet- és irodalomtörténet-írás tételeivel, melyek értelmében a Márciusi Front kommunista találmány, amely egészében csak azért nem tudta beteljesíteni küldetését, mert nemcsak kommunisták alkották... A Márciusi Front programja a népiek elképzeléseit tükrözte. A mozgalomból kinőtt politikai szervezetként ugyan a korábbi szociális célkitűzéseket, a demokratikus intézményrendszer kiépítését sürgette, de mesz- szebbre tekintett. Olyan nemzeti egység megteremtésére készült, amely már az éppen kitörő félben lévő háború utáni társadalmi építkezés kereteit próbálta kialakítani. 37
