Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek állt a Nyugat nagy nemzedékéhez: Babitsot Adyhoz mérhető iránymutatónak tartva, a Kommün közvetlen élményével, Párizs leckéjével a háta mögött nem nemzedéket akart szervezni, hanem olyan sokszínű hátországot, amelynek ereje elegendő lehet a népiek reformprogramjának megvalósításához. A népiek mozgalmának körülhatárolását illetően tanulságos, hogy vonzása a konzervatív-jobboldali hatalmi köröktől kezdődően a radikális rendszerbíráló kommunistákig ér. Ebbe a meghökkentően széles spektrumba nagyon sok minden belefér. A szociáldemokrácia szinte magától értetődően, ám a szociáldemokratákat kötötte az a megegyezés, amelynek értelmében legitimitásuk ára a paraszti társadalom körében végzett politikai tevékenységről való lemondás volt. Ez az önkorlátozásuk egyfelől a parasztság magára hagyását jelentette, ami eleve hatalmas lehetőséget kínált egy népi mozgalom kialakulásához. Ez azonban elsősorban értelmiségi (így írói-irodalmi) szervezkedés volt, ami még mindig tág teret hagyott másféle agitációnak, mozgalmaknak: a különféle kisgazda és paraszti pártszerveződéseken túl az egyházak ifjúsági és kulturális szervezeteinek, de a szektáknak, és később a szélsőjobboldali demagógiának is. A népiek működésére a sokféleség volt a jellemző: az árnyalatoknak ez a gazdagsága eleve feszegeti a populizmus kifejezés lefedte jelentéstartalom határát, kulturális értelemben pedig legföljebb más kultúrák felé közvetítve, átmenetileg, segédfogalomként forgatható ebbe az összefüggésbe. Hogyan is lehetne például elmagyarázni, hogy a pályáját Szabó Dezső igézetében kezdő, az általa felvetett problémák iránti érzékenységét soha föl nem adó Gál István európai kitekintésű humanizmus jegyében szerkesztett folyóirata, az Apollo is megfér a népi oldal határán, olyan húzóemberekkel, mint a népiekhez több szálon kapcsolódó Bartók Béla és Cs. Szabó László. XI. Hogy mit jelentett a népi mozgalom széles spektruma? Azt, hogy a hatalmi elit is sokban fogadóképes volt üzeneteire. Nemcsak Szekfű Gyula Magyar Szemléje és Tormay Cécile Napkeletit fogadta be prominens népiek írásait, hanem Teleki Pál Táj- és Népkutató Központja is a szimpatizánsok (vagy éppen a mozdítok) közé tartozott - amin nem változtatott az 1938-as kiállítás miatti botrány sem. Borbándi értékelése: „a budapesti kiállítás csak 35
