Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek gárság hiányát, kiemeli, hogy a „középosztály és a polgárság Magyarországon nem volt azonos fogalom”, aminek következményeként „középosztályi körökben a 'polgár' elnevezés egyenlő volt a 'zsidó' megjelöléssel, azon az alapon, hogy a fővárosi és vidéki polgárság jelentős hányada valóban zsidó volt” (48). Mindkét ténynek, tehát az elkülönülésnek és a polgárosodás e sajátosságának a továbbiakban tragikus következményei lettek- ami egyáltalán nem volt törvényszerű: a magyar társadalom belső mozgásai nem a holokauszt felé mutattak. Borbándi - Bibó István elemzését és könyve első változatához fűzött megjegyzéseit követve - a népiek Szabó Dezső írásaiból eredeztethető középosztály bírálata alapján alapos, meggyőző és lesújtó képet vázol fel a középosztály gondolkodásáról: műveletlenségéről, kasztszelleméről, hipok- rita nemzeti és keresztény küldetéstudatáról. A „keresztény-nemzeti vezető rétegeknek minőségről és színvonalról fogalmuk sem volt, művészileg értékes alkotásokat még akkor sem becsültek meg, ha az ő szellemüket és életérzésüket sugározták. A 19. század főnemesi és nemesi köreinek színvonalához és érdeklődéséhez viszonyítva szembeszökő volt a visszaesés. A Szekíu által barokknak nevezett és Weis István által silánynak tartott úgynevezett 'úri' társadalomnak csak a külsőség iránt volt érzéke, igazi értékeket és szellemi javakat nemhogy becsülni, de még felismerni is képtelen volt” (49) - írja Borbándi. Különös módon azonban Borbándi is úgy érzi, hogy akármennyi rosszat is okkal lehet mondani a korszak Magyarországáról, politika és társadalmi berendezkedéséről, az egészben volt valami nehezen megfogható pozitív töltés is. „Vezetőinek avult szemlélete és fogyatékos képességei, egészségtelen társadalmi szerkezete, demokratikus hagyományok és intézmények gyengesége ellenére a két háború közötti Magyarország mégsem volt olyan sivár és reménytelen, mint ahogyan kritikusai észrevételeiből hihetni lehetne” - írja (52). Ebben a jellemzésben alighanem már ott van 1956 üzenete is. Az, hogy ez a forradalom nem egyszerűen a kommunista rendszer elleni lázadás, hanem a században többször is elsikkasztott, de elkerülhetetlen forradalom organikus módon kirobbant megvalósulása. Amire elsőként Németh László utalt, híres, de igazi jelentőségében máig nem elemzett cikkében, az Emelkedő nemzetben. 33
