Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
megteremtette a megírás idejébe nyúló, utóvédharcait vívó mozgalomtól való eltávolodás feltételeit. Ez a távlat nemcsak a tárgyilagossághoz kellett, hanem lehetővé tette azt is, hogy a szerző a világ nagy szellemi és politikai folyamatainak rendszerében próbálja meg kijelölni a szívéhez, eszmélke- déséhez oly közeli mozgalom helyét, hogy tisztábban lássa és ábrázolja karakterjegyeit. Ez a sajátos szellemi környezet, az anyagával folytatott párbeszédhelyzetének szabálytalanságai, igen erős késztetést jelentettek arra vonatkozóan is, hogy Borbándi anyagának természetes történetiségét, a folyamat sokféle karakterjegyével összefüggésben vizsgálja. Kellő figyelmet szentel a látványosan szárba szökkent és néhány évig virágzó mozgalom előzményeinek, történeti gyökereinek és utóvédharcainak. E speciális célú történeti tabló elkészítésekor nem hagy kétséget afelől, hogy (miközben a legnagyobb fokú tárgyilagosságra törekszik) látásmódját a népiek formálta világkép és platform határozza meg. Ady nyomán úgy gondolja, hogy a magyar társadalom a századelőn olyan modernizációs küszöbhöz érkezett, amelyen a szélesebb, a félfeudális sorsban rekedt paraszti társadalomnak is mielőbb és minél radikálisabban polgárosodnia kell. Ezt fokozottan érvényesnek tartja a két háború közti neobarokk (Szekfíí Gyula) társadalom természetét tekintve. Ugyanakkor (a Kommün szerepét, hatását elemezve) eleve elveti a bolsevik típusú szocialista kísérlet gondolatát. Mint írja, a proletárdiktatúra „negatív hatása [...] nem abban nyilvánult meg, mint némelyek állítják, hogy leverése bénultságot és kilátástalanságot okozott, hanem abban, hogy joggal és méltán élesztette a szocialista út járhatatlanságának tudatát.” (31) Ez a meggyőződés azonban a legcsekélyebb mértékig sem teszi Bor- bándit elnézővé az ún. „keresztény-nemzeti rend” iránt. Ez a rendszer a maga restaurációs törekvéseivel „nem a Monarchia erényeit és vívmányait vette át és őrizte meg, hanem hibáit és vétkeit”, amelyeket néhány szóban így foglal össze: „a rendi gondolkodást, a rang- és címkórságot, a társadalmi egyenlőtlenséget és a szociális bajok iránti érzéketlenséget” (34). Összefoglalójában a népiek rendszerbírálatának meghatározó elemei jelennek meg. Amikor elveti a kereszténység és a nemzet jelszavával önnön legitimitását építő rendszert, akkor éppen azt hangsúlyozza, hogy ő az, aki őszintén és hitelesen keresztény és nemzeti - ahogyan egészében véve a népi mozgalom is. A kereszténység és a nemzet ugyanis alapvető értékek, amelyeket eleve sért a pártpolitika dimenziójába kapcsolásuk, mert a politikumGróh Gáspár: Irányok, értékek 27
