Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek érzet. A Kommün tanulsága az volt, hogy a radikális polgárság és a munkásság nem képes a politikai vezetés átvételére, Trianon pedig nem pusztán területeket, hanem a hagyományosan legpolgáriasultabb régiókat szakította el a magyar államtól. így a Trianon utáni Magyarország polgári rétegének vallási-nemzetiségi összetételében a német és a zsidó eredetű csoportok túlsúlyával szemben megerősödött a magyarság genetikai tartalékának tekintett parasztság polgárosításának igénye. (Azt jószerével senki sem feltételezte, hogy ez a máshol és máskor természetes folyamat önmagától is gyors és érzékelhető eredményeket hozhat...) A paraszti problematika újszerű, a 19. században formálódott, hagyományos nemzeti-irodalmi-népszínmű romantikán túlmutató, politikai-szociális megjelenítése ugyan a millennium idejétől egyre karakteresebbé vált, de a háború átszerkesztette a nehezen és lassan formálódó társadalmi változás forgatókönyvét. Az átalakulás előbb elakadt, majd a feszültség az „olyan, amilyen” forradalmakban robbant ki. Miután a forradalmak nem voltak képesek működőképes alternatíva kialakítására, sokan az ellenforradalomtól várták a krízis megoldását - ami ismét elmaradt. A század elejétől egyre feszültebbé váló helyzetet a háborús veszteségek, a forradalmak kiábrándító tehetetlensége, Trianon, majd a gazdasági világválság még inkább ellehetetlenítette. Olyan közhangulat alakult ki, amelyben a társadalom minden rétege, kivétel nélkül rosszul érezte magát. Ebben a feszült helyzetben a népiek reformprogramja választ kínált a mind feszítőbb problémákra. Ezt nemcsak a középrétegek, hanem a hatalmi elit nem jelentéktelen része is elfogadhatónak tartotta (leszámítva a földreform esküdt ellenségeit). „A népi mozgalom a fiatalság mozgalma volt” (305) - írja Borbándi. Ahogyan Szekfíí Gyula a Három nemzedékben az egymást követő generációváltásokkal írta le a megelőző és a szeme előtt zajló korszakválásokat, úgy a népi elképzelések mozgalommá formálódásában ő is jól érzékeli a politikai-irodalmi nemzedékváltás szerepét. így azt is, hogy a mozgalomból kimaradtak az „alapító atyák”, a már a tízes években országosan ismertté vált nagyságok, Bartóktól Móricz Zsigmondon át Szabó Dezsőig. Az ő szellemiségük, és persze az első mozdító, Ady nélkül elképzelhetetlen lett volna a népi mozgalom. Borbándi több helyütt is jelzi az Ady-Móricz-Szabó Dezső triász korszakos hatását, mind a csonka, mind a tágabb hazában. Szabó Dezső szerepét méltatva utal arra, hogy az ő szélsőségei feloldódtak Ady és Móricz írásaival közös olvasatuk szinergikus hatásrendszerében. 23
