Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
A népiek és a mozgalom szoros összekötése a harmincas éveket illetően leegyszerűsíti a kezelhetetlenül összetett kérdéskört, ám a későbbi szakaszokat tekintve kusza helyzetet teremt. A hatvanas évek elejének kádárizmusa keményen fellépett a népi irányban gyanított, harmadikutas elhajlás ellen. A Püski Sándor és társai elleni per határozott üzenet volt. „Az akció a népieknek szóló figyelmeztetés volt, és megfélemlítése azoknak, akik esetleg hajlottak arra, hogy a valóságosnál tágabban fogják fel cselekvési lehetőségeik határát. Ekkor hullt szét magányos egyedeire a népi írók közössége” (490) - írja Borbándi. Ezzel ugyan lezárt egy korszakot, mégsem gondolta, hogy az egészen véget ért, így pl. a népiekhez köthető szociográfia hatvanas-hetvenes évekbeli újabb virágzásában a folytatást látta. Könyve írása idején ez érthető volt, mai szemmel azonban meghökkentő, hogy így egymás közelébe került Végh Antal és Moldova György, Kunszabó Ferenc és Haraszti Miklós. Gróh Gáspár: Irányok, értékek IV. A Borbándi által tárgyalt történetből kirajzolódik, hogy miből is állt össze az a különös egység, amit a „népi”, „népies”, „népi mozgalom” kifejezéssel jelölünk. Úgy tűnik, öt elemet biztosan megkülönböztethetünk. Az első a (népi) irodalom. Erre épült a többi. A nemzeti kultúra a 19. században az irodalmi népiesség teremtette nyelven bontakozott ki, és minden csorbulása, kopása, kiüresedése, epigonizmusa ellenére ez az örökség a millenniumtól-századfordulótól kezdve látványosan meg tudott újulni. Először (még) nem az irodalomban, hanem az iparművészetben, építészetben, zenében, hogy aztán a kiindulást jelentő irodalom és irodalmi irány visszaszerezze valahai jogait. Előbb Ady és Móricz, majd Erdélyi József, utóbb Illyés, József Attila, Sinka, Tamási, az irodalmi szociográfiák ezt a vonulatot folytatták. A második összetevő maga a szűkebb értelemben vett (népi) mozgalom. Középpontjában egyetlen sarkalatos követelés áll: a nagybirtokrendszer lebontása. Ha ez bekövetkezik, akkor a vidéki Magyarország, a paraszti élet radikálisan átalakul. Eredményeként felgyorsulhat az 1848-ban megindult, 1867-ben újrakezdett paraszti/nemzeti polgárosodás, ami egyszerre jelenti a szociális igazságszolgáltatást és a nemzet erőforrásainak megújítását. (Mindezt Trianon különösen fontossá tette!) 21
