Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig
Magyar Látóhatár értekezve, hogy az elnyomott, kisebbségi lét tartósan elviselhetetlen.22 A későbbi évtizedek kommunista (és azon belül romániai) diktatúráját abszurd drámában (Kétszemélyes tragédia) képletező Kányádi Sándor is reflektál a kisebbségi létparadoxon vagy „non possumus” problémakörére, amikor szereplői szájába ezt adja: „Nem lehet így élni”, s válaszként, hogy „csak így lehet élni”; „és élni kell”. Sütő András egyik esszéje szerint is Erdély „tizenegyedik parancsolata”, hogy itt „maradni kell akkor is, hogyha nem lehet”. S megint egy másik erdélyi író is megrázó versfolyamba foglalja a gyötrelmes sorskérdést: „miközben élni próbálunk, / ha tudni nem lehet, / miközben tudni próbálunk, / ha élni nem lehet” (Kenéz Ferenc: XYZ). Pedig „a magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára” (Vallomás a patriotizmusról), viszont a szétszóródásban „elveszünk, mert elvesztettük magunkat”, ha a nemzeti önazonosság szentélyét, a „Templomot” sem építjük föl (A szétszóródás előtt) — tudhatjuk Adytól; s az őt a Debreceni kátéjában idéző Németh Lászlótól, hogy: „Tetveinktől ellepetten, elgyengülve várjuk, hogy mit kezd velünk a más népek sorsa. Valamelyik nagy nép gyarmatbirtokába olvadunk be? Szomszédaink darabolnak fel, hogy egységüket védjék? Vagy egy internacionalista néptestvériségnek leszünk osztjákjai? Mindegy. »Korszakok tűzdühe nem edzett, s fölolvaszt a világ kohója, s elveszünk, mert elvesztettük magunkat.«” Vagy versében a mindkettőre utaló Illyés Gyulától (Üdvösség vagy halál): „Vagy fölépítjük mi is azt a Templomot, / vagy népét Hadúr is szétszórja”. Kodolányi és Tamási Az 1943-as Szárszói Találkozó bevezető előadásában Kodolányi János ekként fogalmaz: „minket, magyarokat, az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük magyarságunkat s ezzel fennmaradásunkat, egész életünket is, ha csak egy pillanatra is elveszítjük magunkat.”23 Tamási Áron pedig - aki ugyan nem volt jelen a találkozón - máshol tisztán kifejti mindezzel igen szorosan 22 Lásd: ,,a kisebbségi élet megszűnik teljes értékű emberi élet lenni, háttérbe szorított nyomott életté válik, (...) s tartósan elviselhetetlen.” BIBÓ István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In: Uő: Összegyűjtött Munkái 1. Szerk.: KEMÉNY István és SÁRKÖZI Mátyás. Bem, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1981, 229-230. 23 Kodolányi János bevezető előadása. In: Szárszó, i. m. 9. 208
