Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig
Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig olvasó a Termés 1943-as nyári ankétján ugyanazokkal a problémákkal találkozik, amelyek a Szárszói Konferenciát is foglalkoztatták. Kísérteties a hasonlóság a két találkozón felvetett és tárgyalt kérdések között. A Termés ankétja előrevetítette azokat a válaszokat, amelyek Szárszón fogalmazódtak meg”10 - amiként azt Borbándi Gyula is megállapította. És valóban, a parasztkérdéstől, a földreform ügyétől az önkormányzatiság elvének gyökeressé- géig, a népet a nemzetbe emelő nép-nemzeti politikai demokrácia szükségességétől, a népi és magyar nevelés szellemi lehetőségeitől az erdélyi gondolat komplexitásáig (elsősorban Erdei, Féja, Kovács Imre, Kós Károly, László Gyula, Veres Péter fejtegetéseinek jóvoltából) számos történelmikulturális és aktuálpolitikai sorsprobléma vetődött föl a magyarság nemzeti jövője szempontjából aggodalmaskodó vagy reménykedő meglátások között. Rövid hozzászólásában, reflexiójában Németh László pedig megint lét és nemlét határhelyzetének alapkrízisét villantotta fel, amikor így írt: „Az életnek ez a daca csak abban van meg, akinek minden rostját átjárta a halál. A megsemmisülés kínjától, akinek teste és képzelete van: rettegnie kell (...) A halál gondolata azonban nem lehet nehéz annak, akinek bennszülöt10 BORBÁNDI Gyula: Népiség és kritikai önismeret. In: Uő: Népiség és népiek. Bp., Püski, 2000, 42. - Hasonlóképpen értékel NAGY Pál is: „A Termés szerkesztésében kezdettől fogva érvényesült az a követelmény, hogy a folyóiratot a szabad, kötetlen véleménymondás, a tiszta beszéd fórumává kell tenni. (...) De leginkább az 1943-as, EIvek, gondolatok című ankét szemlélteti, hogy a legkülönbözőbb nézetek szembesítésére törekedett a szerkesztőség, amikor válaszokat kért a gonddal megfogalmazott kérdésekre. (...) az Elvek, gondolatok ankét 1943-ban a Termés nagy fegyverténye volt, s tagadhatatlan hiányosságai ellenére is jelentős megnyilatkozása a korszak magyar szellemiségének. A Termés 1943-as nyári számának megjelenése - ezzel az ankéttal - szinte egybeesett az emlékezetes szárszói konferenciával (...) a kolozsvári folyóiratban közölt ankétnak és a szárszói tanácskozásnak sok az érintkezési pontja, ami a megnyilatkozások lényegét illeti.” NAGY Pál: Bözödi és a Termés. Székelyföld, 2009/2. 42-43.; és in: Uő: Betűvetés mezején. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat, 2010. 141-142. - S hogy egyébként is „mily sok szál fűzte egymáshoz a két világháború közötti időszakban a magyarországi és az erdélyi reformmozgalmakat, közöttük azokat, amelyeket népieknek szokás nevezni”, azt BORBÁNDI Gyula néhány pontban úgy összegzi, hogy „csaknem azonos időben indult el a faluvizsgálat, és mind a magyarországi, mind az erdélyi falukutatás módszerére erősen hatott a bukaresti Gusti professzor iskolája”; „sok volt a rokonság az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és az 1943-as Szárszói Konferencia között”; „a magyarországi népi szellemű folyóiratok és az Erdélyi Fiatalok, a Elitéi, a Termés egymáshoz hasonló indítékokból kezd203
