Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár nak, ő is feltételen híve a parlamentáris demokráciának, s a koalíció nem tekinthető egyenlőnek a demokratikus erőkkel, ahogyan azt a kommunista propaganda folyamatosan sulykolta és rekesztett mindenkit a senki földjére, ha nem állt be a szocializmus, pontosabban a Kommunista Párt feltétlen hívei közé. Világosan láttatta a gondolkodás és a közbeszéd tematizálásának és torzításának azt a folyamatát, amelyet beszédében úgy jelenített meg, hogy hiába állítják azt, hogy aki a kommunistákat támadja, az a demokráciát támadja, azaz, hogy a demokrácia egyenlő a kommunizmussal, mindez hamis tétel. Beszédében vitát kezdeményezett, de a nemzetgyűlés falain belül, s tévesnek tartotta a nézetkülönbségek utcára vitelét, mellyel egyértelműen a kommunisták és az általuk vezényelt baloldali blokk akcióira és megmozdulásaira utalt, mint a politikai nyomásgyakorlás téves eszközére. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ő már másfél évtizede harcol a demokráciáért, ahogyan fogalmazott, a „belépőjegyet idejében megváltottam”.57 A Válasz-ban kifejtett gondolatát ismételte beszédében, mondván, hogy a politikai türelmetlenség le akarja szűkíteni a demokrácia körét, és a kívül rekedtek likvidálására készül: „...de hagyjuk élni azokat, akik hajlamosak a megértésre, akik szívből-lélekből demokraták, csak éppen másként értelmezik a demokráciát, mint ahogyan értelmezni kell, vagy ahogyan előírják.”58 Beszédében, alig néhány hónappal az események után pontosan és világosan értelmezte, hogy az úgynevezett Öszeesküvési-per volt az, amely a jobboldal és a baloldal között folyó politikai hatalmi harcot a kommunisták durván, a rendőrség büntetőjogi, hatalmi eszközrendszerét felhasználva, jogszerűtlenül, azzal visszaélve eldöntötte, amely „leleplezés” aztán véglegesen megakasztotta a parlamentáris demokrácia kiépülésének további folyamatát. Kovács Imre az egyértelműen negatív szerepet játszó Kommunista Pártot „dicsérte” beszédében - szavai mögött feltehetően gyilkos irónia húzódott milyen önmérsékletet, mértéktartást tanúsítottak, hiszen nemcsak a kisgazdapártot, de akár az egész országot is bevonhatták volna az összeesküvésbe, a kollektív felelősség alapján. Ugyanakkor a Kis57 Kovács Imre parlamenti beszéde, 1947. április 18. - Közli: Egy homo politicus itthon, Európában és Amerikába, Kovács Imre élete és munkássága. Szerkesztette: Molnár M. Eszter, Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2010, 248. o. 58 Uo. 249. o. 194
