Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár ne követeljünk hatalmi pozíciót...”35 Kovács Imre ezzel a 'merjünk kicsik lenni' nézettel szemben homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselt, mondván, ahhoz, hogy „mi tömegpárt legyünk, kell hatalmi pozíció. Eddig is az akadályozta meg a pártépítést, hogy nem volt kellő hatalmunk. (...) Mi ha megtartjuk a belügyet, akkor tudunk továbbra is a mérleg nyelve lenni.”36 Farkas Ferenc és Kovács Imre szinte egymásra licitáltak: farkas Ferenc: Ha elveszítjük (a belügyi tárcát - P. B.) közigazgatásilag, szét lehet bennünket rúgni. Kovács Imre: El fognak taposni bennünket.”37 Illyés Gyula ebben a vitában egyértelműen a Kovács-Farkas irányzat mellé állt, mert ő is azt gondolta, hogy aki a belügy terén eredményt tud felmutatni, az a pártnak jelentős hasznot fog hozni, márpedig Kovács Imrét erre alkalmas személynek tartotta: „Kovács Imre modorával és stílusával épp azon a helyen jól működne.”38 — mondta. Kovács Imre a vitában világosan kifejtette, hogy a belügy a demokratikus berendezkedés kialakulásában döntő fontosságú, egyfelől a rendőrség felügyelete, másfelől a közigazgatási rendszer kialakítása és meghatározása miatt: „Itt minden a rendőrségen fordul meg, s az nem felel meg a demokráciának, ez a kommunista párt rendőrsége. (...) Az utasításokból kiderül, hogy itt pártrendőrség alakul, s ezt nem szabad megengedni.”39 Illyés a vitát egy zseniálisan sarkított kérdéssel zárta le, oly módon fogalmazva meg azt, hogy az arra adható válasz ne lehessen kétséges, s e kérdésével lényegében a vita további folyását is megakasztotta és értelmetlenné tette: „Két szempont van. Erdei szerint nem előnyös a belügy a pártnak. Kovács Imre szerint a nemzet szempontjából hasznos lenne. Kérdés, ki melyiket helyesli.”40 Erdei és Darvas ugyan tettek még egy gyenge kísérletet álláspontjuk megvédésére, de Illyésnek ezzel a nyilvánvaló és kristálytiszta logikájú felvetésével nem lehetett tovább vitázni. Ma már tudjuk, hogy ez a vita sajnálatosan nem a Parasztpárton belül dőlt el, de még csak nem is a magyar parlamentben. Amennyiben a kom35 Pártközi értekezletek, id. mű 126. o. 36 Uo. 37 Uo. 38 Uo. 127. o. 39 Uo. 40 Uo. 188
