Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus

Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus

tói jobbra, ugyanakkor egyes kérdésekben, mint például a földkérdésben és a közigazgatás, a társadalom átalakításának radikalizmusában, a politikai és hatalmi rendszer határainak átlépésében balra állónak tekinthetjük, s bár jelentős különbségeket fedezhetünk fel, mégis a Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Bibó István vonulatába tartozónak ítéljük őt. Szerepét és egész munkásságát helyzetének ez a különállósága határozta meg. A szociográfiai munkák során a szegényparaszti tömegekhez és a földbirtok-politikában, a nagybirtokrendszer felszámolásában vallott nézetei Erdeihez álltak a legközelebb, „harcosan politikus, radikális változásokat akaró attitűd teremt párhuzamokat Erdei és Kovács Imre szociografikus munkássága között”2. Szociográfiai munkáinak tudományossága szempontjából Erdei és Szabó Zoltán igényeit nem érte el, de Illyés Gyula, Veres Péter alapvetően szépirodalmi jellegű könyvein túlmutat A néma forradalom. Szárszón is ezt a kettőséget figyelhetjük meg: radikális, a parasztpolgárosodást és földreformot kívánó, azonnali cselekvést sürgető magatartása, mentalitása, aktív politizálása a balszámy felé vonzotta, de eszméi soha sem egyezhettek Erdeiék marxizmushoz közel álló nézeteivel: „Ferinek ez a marxistább prezentálása (Erdei szárszói beszédére utal itt - P. B.), tálalása és hozzászólása ugye engem nem tudott megfogni, azt tudom csak ismételni, hogy én nem tudtam marxista lenni, és csak ismételni tudom, hogy ez nem zavart engem abban, hogy progresszív és radikális legyek”3. Kovács Imre személyiségének ez a kettőssége: a szegényparaszti tömegek felemelésében Erdeiékkel tartott, de általános ideológiájukat nem fogadhatta el. Németh Lászlóval szemben bizalmatlan, személye iránt ellenérzéseket táplált, de a magyarság, nemzetközpontú és sajátos magyar utat igénylő nézetei az övéi is, ahogyan maga is megfogalmazta: Szárszó idejében „türelmetlenül és könnyelműen az egyik oldal mellett agitáltam”4, miközben Németh László beszéde - ahogyan azt évtizedekkel később, már a kényszerű emigrációban Németh Lászlónak igazságot szolgáltatva írta - élete legnagyobb, legbátrabb tette” volt.

2 Bognár Bulcsu: A népies irányzat a két háború között, A harmadik út eltérő képviseletei. Erdei Ferenc és Kovács Imre a két világháború közötti parasztpolgárosodás esélyeiről. - Loisir, Budapest, 2012., 163. o.

3 Huszár Tibor: Beszélgetések - Kovács Imrével. Magvető, 148. o.

4 Kovács Imre: Németh László megkövetése - Új Látóhatár, 1960. 2 szám, 117. o.

173