Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár derációjának is az alapja lehetett volna. Az első világháború végén hirdette meg a „dunai egyesült államok” gondolatát; „hadd lássa majdan az utókor, hogy az általános nacionalista megkergülés közepette is volt Magyar- országon olyan közvélemény... mely képes volt számolni az igazi adottságokkal, és képes volt megbecsülni, sőt szeretni mai ellenségeit is.”43 A Párizs-kömyéki békék után szükséges megbékélés előfeltételének tartotta Jászi a mélyrehatóan demokratizált Magyarország és az új államok közti lojális és meghitt kapcsolat kialakítását, mert csak ez nyithatta volna meg az utat „a nemzeti szuverenitás merev dogmájától gyötört összes kis nemzet demokratikus konföderációja számára.” (...) Épp ezért elítélte a „fiatal nemzetállamok felduzzadt nacionalizmusát és féktelen imperializmusát.”44 Borsody szerint Jászi illúziók nélkül látta, „hogy a blöffok és olcsó kompromisszumok egyre mélyítik a nyugati világ válságát, miközben a bolsevizmus és a fasizmus képében új förtelmes nemzetközi ellenségek fenyegetik a nemzeti- és osztályönzéssel fertőzött demokráciákat.”45 A második világháború után szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a régóta áhított nemzetközi együttműködés most sem valósult meg. Aggódva figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Nemzetek attól nem lesz sikeresebb a volt Népszövetségnél, ha alapokmányát néhány új szakasszal toldják meg. Új típusú együttműködésre lenne szükség, amit a regionális föderációk létrehozásával kellene kezdeni, amelyek a bennük résztvevő népek kulturális, erkölcsi, gazdasági egyetértésével fejlődhetnek „nemzetközi államokká”. Különösen kiábrándító volt számára a második világháború után tomboló csehszlovák nacionalizmus fékezhetetlensége. 1947-ben keserűen állapította meg, hogy alig negyven évvel ezelőtt R. W. Seton-Watson Rasszista problémák Magyarországon című könyvében bélyegezte meg az akkori magyar nemzetiségi politikát. „1918-ban ez a könyv a legerősebb érvként szerepelt Magyarország feldarabolása mellett.” Ma azonban senki sem hallja meg a Csehszlovákiában üldözött magyarok panaszát, s „egyetlen befolyásos külföldi szakértő sem ír könyvet Rasszista problémák Csehszlovákiában címmel.”46 43 Uo. 71. 44 Uo. 74. 45 Uo. 46 Uo. 76. 153
