Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Monostori Imre: Borbánéi Gyula Jászi Oszkár-képe... rációt megalkotni?23 Újat nem mond, mindenesetre megismétli, hogy a vesztett háború és a forradalmak közepette mind bel-, mind külpolitikailag lehetetlen volt a konföderáció tető alá hozása. Ezt a konstrukciót - hiába szorgalmazta ő maga hosszú időn át - senki sem akarta, így hát nem is valósulhatott meg. A gondolat általános hasznosságát azonban most sem vonja kétségbe, sőt azt is megkockáztatja, hogy van még remény a jelenben: „Joggal remélhetjük, hogy Amerika meg fogja érteni a dunai egység döntő fontosságát a világpolitikában.”24 * 26 Még ugyanebben az évben aktuális szakkönyvek elemzéseinek tanulságait osztja meg az olvasókkal: A cseh katasztrófa és amit tanulhatunk belőle.15 Azt vizsgálja, hogyan győzhetett a demokratikus Csehszlovákiában a kommunizmus. Arra a következtetésre jut, hogy míg Magyarország hibás diagnózisát ebben a kérdésben a „feudális nacionalizmus” jelentette, addig Csehszovákiában ugyanez a hibás diagnózis a „homogén nemzetállam”-koncepció volt. Ezek a rossz megállapítások és ítéletek okozták az adott nagy kérdésben a történelmi önismeret hiányát. Az 1954/4-es folyóiratszámban elméleti írással szerepel Jászi: Realisták” és ’’utópisták” a nemzetköziségről16 A rendkívül sokat mozgó, s - nem egyszer kalandos módon - rengeteget utazó Borbánéi Gyula 1954. április 10-én oberlini otthonában kereste föl Jászi Oszkárt. Erről a meghatározó élményéről többször beszámolt a későbbiekben, itt most a folyóirattal kapcsolatos legfőbb élményeit idézzük. „Az a körülmény, hogy Jászi oly megindító rokonszenwel fogadta a Látóhatár népi irányzatú magjának jelentkezését, és a folyóiratot - mint nemré23 Látóhatár, 1953/1. 13-19. és 1953/2. 91-97. Az 1953/1. szám volt az első, amely már új nyomdatechnikával készült, s együtt örvendett müncheni szerkesztő barátaival Jászi is. Többek között ezeket írta. „A Látóhatár ügye ma közelebb áll hozzám, mint minden egyéb magyar terv vagy vállalkozás. S minthogy Amerikában bizonyos fokig idegen maradtam, s nem érzem magam körül ennek az óriási birodalomnak dinamikus lendületét, pláne most késői öreg koromban, a végső felszámolás idején, a Ti mozgalmatok nekem az utolsó szellemi és erkölcsi otthont jelenti. Meggyőződésem, hogy jó úton jártok, és ha azon megmaradtok, egy olyan szintézist termelhettek ki, mely jegecesedési központja lehet egy új és jobb Magyarországnak az átszenvedett szörnyűségek után.” (Idézi Borbándi: Nem éltünk hiába. 58-59.) 24 Látóhatár, 1953/2. 97. 15 Látóhatár, 1953/6. 329-336. 261. h. 218-225. 119
