Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program

Feltételezve, hogy ama nemzeti sajátosság - akár az isteni igazság - végső soron eleve adott, s a történelemben változatos formákban fejezi ki önmagát. S míg az esztéták karakteres közösségi tulajdonságokat, jellemvonásokat, észjárást, viselkedésformát, mélyen a múltba nyúló, ősi reflexeket, idegdúcokban megbújó egységes lelkiséget kerestek, addig az ideológiát teremtő írástudók és társadalomtudósok a magyar érték és érdek mentén kirajzolódó nemzeti egység ideálképét helyezték a társadalmi cselekvés távlatába. A népiség tehát több szálon is a XIX. századi népiség és a kialakuló, modem értelemben vett nemzeti kultúra gondolatköréből táplálkozik. A népiek első példaképei, Ady, Szabó Dezső, Móricz, Bartók és Kodály is az ott születő sorskérdések - a népből megújuló nemzet, a népi kultúra magaskultúrát megtermékenyítő ereje, a nemzeti sajátosság és öncélúság mibenléte, régi és modem szintézise - napirenden tartói, újrafogalmazói.

A harmadik - eredetileg Németh László szóhasználatát követve - oldal, majd közismert nevén, harmadik út, mint a hatásgyakorlás módszere, a politikai célú tevékenység és össznemzeti távlatú, radikális szándékú változtatás - Borbándi Gyula értelmezésében, melyen ott található Németh László ujjlenyomata - valójában cselekvő pragmatizmus. Szintézis az egymást kizáró szélsőségek feloldásához. Nemzeti eszmények, a társadalmi igazságosság és demokratikus szabadságjogok egységéhez vezető út. Egyrészről a külső szemlélő számára is világos, hogy nemzeti politikát úgy lehet folytatni, ha a kulturális nemzet mellett kialakul a politikai nemzet is, értve ez alatt az állampolgárok azonos jogait, közös tehervállalását és hasonló esélyeit a boldogulásra. Másrészről, ha a társadalmi cselekvés iránya a demokratikus szabadság követelése és a szociális igazságosság megteremtése mellett a sajátos művelődéskincs megőrzése, illetve az eredeti kollektív jelleg óvása és érvényre juttatása lesz, akkor abból jó eséllyel nemzeti célokat követő politika válik. „A népiek nem a nyugati felismerések és kezdeményezések puszta átültetésére, hanem a magyar hagyományokkal és értékekkel való összehangolására törekedtek”10 - olvasható a jellegadó tulajdonságra fókuszáló megállapítás Borbánditól. Azaz az önnön értékek tisztelete és védelme összhangba hozható „az egyetemes emberiség” szellemi teljesítményének megbecsülésével és a kor színvonalához való felzárkózással. Nemzet és nemzetköziség, magyarság és szocializmus egymást kiegészítő eszmék - biPapp Endre: A népiség mint befejezetlen program

10 Borbándi Gyula: Eredet és mérleg. 5.

11