Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
a Nemzeti Parasztpártba, s hamarosan fővárosi kerületi titkárként tevékenykedik. De térjünk vissza az Emericanához. Emlékezete szerint 1941-ben az egyik összejövetelen referátumot tartott a magyarországi egészségtelen birtokmegoszlásról. Érvelését az elnöklő Schwartz Elemér, egyetemi tanár (derék germanista), az Emericana főtitkára a következő szavakkal szakította félbe: 'Nem fogom megengedni, hogy itt Jászi Oszkár szelleme üsse fel a fejét!' S a történet leírásában Borbándi hozzáteszi: „Ezután természetesen még jobban érdekelt, hogy mi volt Jászi Oszkár szelleme.”8 Azt nem tudhatjuk tételszerűen felidézni, hogy Borbándi ifjabb korában miket olvasott Jászitól, ám azt tudjuk, hogy harminc-egy-két évesen, a Látóhatár alapításának idején - 1950-ben, 51-ben - Jászi mint az egyik orientációs pont szerepelt a négy alapító (Molnár József, Vámos Imre, Borsos Sándor és Borbándi Gyula) tájékozódásában. Azt is szövegként regisztrálhatjuk, hogy Borbándi a nyolcvanas évek elején a magyar népi mozgalomról először németül, majd néhány évvel később magyarul is megjelent nagy és kiváló munkájában többször, forrás megjelölésekkel és alapos indoklással hivatkozik Jászi Oszkár és a Huszadik Század tevékenységére mint előzményre, illetve mint párhuzamos fejleményre. A négy alapító még Budapestről ismeri egymást, valamennyien a parasztpártiak, a népi mozgalom eszmei hátterével. Néhány, a magyar társadalom átalakítását célzó, még a századelőn született fontos Jászi-írás fő gondolatainak körvonalazásával közelebb kerülhetünk ehhez az orientációhoz, ehhez a szellemi vonzalomhoz a kis magyar kolónia tagjainál. Ilyen volt például - döntően - Jászi 1907-ben írt Új Magyarország felé című cikke, amelyben programot ad az új, demokratikus Magyarország megteremtéséhez. Megállapítja, hogy Európa és benne Magyarország forrong (a magyar parlamentáris rendszer legsúlyosabb válságát élte ekkoriban), a polgári demokrácia megteremtésének jött el az ideje. Új párt létrejöttének szükségességét hirdeti meg, amely nem lehet sem ’48-as, sem ’67- es: sem „kuruc”, sem „labanc”. Fontos szempontja Jászinak annak hangoztatása, miszerint 1848 és Kossuth nimbusza nem az Ausztriával kapcsolatos közjogi viszály (függetlenség, háborúskodás), hanem „a jobbágyfelszaMonostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe... 8 Borbándi: Szellemi és erkölcsi otthon. 35. 113
