Halmy Kund: Cenzúra? Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) működése, 1982 - RETÖRKI könyvek 8. (Lakitelek, 2015)
Bevezetés - miért 1982? - Beszéljenek tovább az iratok
Cenzúra? 1984 volt az az esztendő, amikor mindez kezdett eltűnővé válni. Magyarországon elsősorban a drasztikus áremelkedések miatt. A szocialista ,jóléti államot” nem lehetett tovább - a látszat szintjén sem - fenntartani, egyre többet lehetett ismét hallani valamiféle „szerkezetátalakítás” szükségességéről, az adósságállomány növekedéséről, nadrágszíj húzásról, és csírájában ellenzékiekről. De még 1984-ben a konzervatív kommunisták uralmához nem férhetett kétség. Ezek a folyamatok 1985-ben éles fordulatot vettek, éspedig a legfelsőbb szinten történt változások miatt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának élére a fiatalnak számító Mihail Gorbacsov került, aki - elsősorban az amerikai nyomás miatt - gyökeresen más szemlélettel látott hivatali munkájához. A legfontosabb lépések - a honi pártvezetés jó része által megrökönyödéssel fogadott peresztrojka (átalakítás) és glasznoszty (nyitás) meghirdetése a rendszerváltozás szovjetunióbeli nyitánya volt, melynek története túlmutat jelen tanulmány keretein. Beszéljenek tovább az iratok A felidézett, 1982 és 1985 közötti időszak után térjünk vissza az 1982- es esztendőhöz, mely véleményem szerint az utolsó konzervatív kommunista periódus kezdetét jelentette - elsősorban a kulturális életben. A gazdasági realitások ekkor kezdtek véglegesen elválni az ideológiai doktrínától, melynek felszínre került, leginkább nyilvánvaló jelensége az ország csatlakozása a Nemzetközi Valutaalaphoz. A kultúra „frontján” azonban még merőben más szelek fújtak. 1982 júniusában Aczél György miniszterelnökhelyettesből ismét kulturális KB-titkár lett, azaz ismét elfoglalta a szocialista államberendezkedés és pártszervezet kulturális csúcspozícióját. Noha Aczél a kommunista kultúrcézárok közül közismerten az engedékenyebb, taktikus megegyezésre hajlamos vezetőtípus volt, mégsem lehet egyértelműen a „liberális” vonalhoz sorolni. Sokkal inkább a mindig résen lévő, a „húzd meg - ereszd meg” taktikát követő pragmatikus politikus volt, aki ha kellett az „ókonzervatívokhoz”, de ha úgy ítélte meg, a liberálisabbakhoz húzott, sőt adott esetben engedményeket tett a „népi” irányultságúaknak is (itt elsősorban művészekre, írókra kell gondolni). Ami a legfontosabb, hogy akár kulcspozícióban volt, akár háttérbe szorult, Kádár János bizalmát mindvégig élvezte Aczél. Szoros, személyes kapcsolatuk (mely a Kádárnál 6
