Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)

A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út

A program az átmenet céljai mihamarabbi megvalósítása érdekében szükségesnek tartotta a bérek és árak liberalizálását. Úgy ítélte meg, hogy a vállalkozás szabadsága és a verseny alapvető motiváló szerepének megte­remtése mellett szükséges és lehetséges a termelési tényezők, az import, a bérek és az árak liberalizálásának néhány év alatti befejezése. Felfogása sze­rint csak ez úton teremthetők tartós feltételek a gazdasági szerkezet átala­kítására, a válságterületek, a veszteségforrások kiszűrésére, a meglévő szű­kös erőforrások ésszerű kihasználására (ibid. 13). A program írásakor az infláció már gyorsuló tendenciát mutatott, Az 1988-as adóreform (a bérek „bruttósítása”) az addig még csak egyszámjegyű inflációt kétszámjegyüvé tette, az 1989-ben 11 százalékos infláció az előre­jelzések szerint 1990-ben már megközelíti a harminc százalékot. Ezért a kor­mány kiemelt feladatként határozta meg az infláció megfékezését. Az anti­inflációs politika legfőbb eszközeként a nemzetközileg hatékony és ver­senyképes piacgazdaság kialakítását, a belföldi túlkereslet megakadályozá­sát, az e céloknak megfelelő monetáris és államháztartási politika kialakí­tását és a monopol helyzetek felszámolását tartotta (ibid. 15). A Program az árfolyam-politikával kapcsolatosan úgy fogalmaz, hogy azt a külgazdasági, exportpolitikai érdekeink szemmel tartásával kell ki­alakítani, de ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy az árfolyam-politika az inflációs nyomás elkerülésének egyik eszköze (ibid. 52). 1989-90-ben nagy vita volt arról, hogy vajon Magyarország is kérheti- e adósságai egy részének elengedését úgy, mint a lengyelek. A kormány- program e kérdéssel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy nincs választási szabadságunk, az adósságszolgálatnak, tehát a korábban felvett hitelek tör­lesztő részletei és esedékes kamatai fizetésének folyamatosan eleget kell tennünk. „A kormány ezt a szándékát a leghatározottabban kinyilvánította korábban is, és teszi ezt most is. Teszi ezt azon meggyőződése alapján, hogy minden más magatartás súlyos áldozatokkal járna az ország számára. A fi­zetőképesség fenntartása is áldozatot kíván; de a megkérdőjelezése még na­gyobbakat eredményezne” (ibid. 19). A kormányprogram a piacgazdaság kiépítésével összhangban célként tűzte ki a modem piacgazdaságoknak megfelelő ipari struktúra és szerve­zetrendszer kialakulását. Úgy vélte, hogy a kínálati piac fejlődésével és a külgazdaság orientált gazdaságpolitika érvényesülésével a vállalatok rugal­masan alkalmazkodnak a felhasználói igényekhez, a bel- és külpiac köve­telményeihez; kialakul egy széles területet átfogó háttéripar, illetve az ipari A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom