Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út ezek a vállalatok kizárólagos vagy többségi állami tulajdonú részvénytársaságokká alakulnák át. Összetartozó, nagy szervezetek esetén holding (konszern) jön létre. Célként fogalmazták meg, hogy a „privatizáció lehetőség szerint a társadalom minél szélesebb rétegei számára tegye lehetővé, hogy anyagi erejükhöz, képességükhöz mérten tulajdonhoz jussanak” (ibid. 34). A reprivatizációt, a valamikor elvett javak (gyárak, üzemek, boltok, műhelyek) természetbeni visszaadását a program elutasítja, és e helyett kártalanítást ajánl. A program támogatja viszont a külföldiek magyarországi befektetéseit és az állami vagyon privatizációjában való részvételét. Úgy véli, hogy a nyugati tőketulajdonosok hazai befektetései a magyar gazdaság megújítását szolgálják, és ebből kiindulva a program kifejezi szándékát, hogy a külföldi befektetéseket akadályozó adminisztrációs, engedélyezési és egyéb gátakat gyorsan felszámolja úgy, hogy a versenyszektor túlnyomó része a külföldiek tulajdonszerzése előtt nyitva álljon (ibid. 35). A program szerint a privatizáció pénzügyi alapelve, hogy a privatizációból befolyó bevételnek össze kell kapcsolódnia az államadósság törlesztésével. Mivel „a 20 milliárd dolláros külföldi adósság mögött fedezetként az állam vagyona húzódik meg, ezért az állami vagyon eladását - vagyis a fedezet csökkenését - össze kell kötni ezen tartozás csökkentésével” (ibid. 37). Ami az átmenet idejét illeti, a kormányprogram fontos célja volt, hogy a privatizáció eredményeképpen a hároméves program végére a magántulajdon aránya érje el a vállalkozói vagyon 30-35%-át, az állami tulajdon pedig - az intézményi tulajdonosokat is figyelembe véve - 50% alá csökkenjen. Ennek eredményeképpen - úgy vélték - 1993 végére valódi vegyes tulajdonú gazdaság hozható létre (ibid. 38). A Program szerint az átalakulási folyamat elengedhetetlen része az államháztartás, ezen belül a költségvetés gazdálkodásának gyökeres átalakítása. Ez az állam szerepének teljes átértékelését, ésszerű visszaszorítását, a piacgazdaságoktól idegen állami gyámkodás felszámolását fogja jelenteni az adópolitikában, a támogatási politikában és az alapvető elosztási rendszerek terén (ibid. 15). Az államháztartás reformját az indokolja, hogy az állam jelenlétét a társadalom tagjai és intézményei - elsősorban a gazdaság területén - nyomasztónak érzik. A GDP-hez viszonyított 60 százalékos újraelosztási arány (az állami kiadások GDP-ben vett súlya) nemzetközi viszonylatban magas, a 92
