Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út dául a szovjet relációra kifejlesztett gépipari kapacitások leépítése, vagy amit belőle lehet, átterelése konvertibilis relációba. Erre azonban az ismert okok (az állam ne avatkozzon be!) miatt nem került sor. Az IMF, a Világbank és a magyar gazdaságpolitika Az 1982-es IMF-tagságnak elsősorban az ország likviditási problémáinak megoldásában (vagyis a fizetésképtelenség elkerülésében) volt szerepe, míg a Világbanki kölcsönök szerkezetátalakítási célokat szolgáltak. A Világbank 1982 és 1990 között húsz programhitellel támogatta a gazdasági reformokat Magyarországon. Az egyenként 25 és 200 millió dollár közötti hitelcsomagok a gazdaság szinte minden ágazatát érintették. E programok karakterére jó példa az 1988. évi 200 millió dolláros ipari szerkezetátalakítási kölcsön, amelynek fő célja a konvertibilis fizetési mérleg hiányának fokozatos csökkentése. A kölcsön fejében Magyarország vállalta a vállalkozások alapításának új szabályozását (a társasági törvény elfogadását), a veszteséges vállalatok felszámolását, a verseny erősítését, az import és az export, továbbá az árak liberalizálását, a tőkepiac létrehozását, a közvetlen külföldi tőkebefektetések ösztönzését. Látható, hogy a Világbank kölcsönfeltételei egybeesnek a radikális reformmozgalom követeléseivel, és ez nem véletlen egybeesés, a reformerek tudatosan ajánlottak fel reformokat a kölcsönökért cserébe. Volt-e más koncepció? A párt- és állami vezetést alapvetően a radikális közgazdászok befolyásolták, ugyanakkor a gazdaságirányítási szerveknél és kutatóintézetekben dolgozó, nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkozó közgazdászok egészét tekintve nem voltak többségben. Számos cikk íródott, amely megkérdőjelezte emlékezető magyar fordítását. Ebben körülbelül az volt, hogy a magyarok ugyan tönkremennek ebbe a változtatásba, de ha nekik ez jelenti a reformot, mi ne álljunk ellent. Az oroszok korábban presztízsokok miatt ragaszkodtak a számukra előnytelen forint-rubel árfolyamhoz. A dollárelszámolásra való áttérés jellemzésére valamelyik kollégánk a következő tanmesét költötte: „Én és a feleségem barter elszámolásban voltunk. Vasárnap ő megfőzte az ebédet, én pedig lemostam a kocsit. De a múlt héttől dollárelszámolásra tértünk át. Ő 10 $-t kért tőlem az ebédért, én 10 $-t tőle a kocsi lemosásáért. De mivel egyikünknek sem volt dollárja, a feleségem nem főzött ebédet, én nem mostam le a kocsit, és mind a ketten munkanélküliekké váltunk.” 82
