Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út lel támogatott növekedés csak az utolsó öt évet jellemezte, ha 1974-ben nem a hitelfelvétel mellett döntünk, hanem a gazdasági növekedést csökkentjük le az e sorok írója által javasolt évi 4%-ra, akkor elkerülhettük volna az eladósodást, és az 1958-78 közötti átlagos gazdasági növekedés mindössze 0,4 százalékponttal 5,6%-ról 5,2%-ra csökkent volna. A számok jól mutatják, hogy egy adósságelkerülő gazdaságpolitikával a két évtized dinamikája (és gulyáskommunizmusa) nem változott volna lényegesen.19 A gulyáskommunizmus az időszak nagy részét jellemző, számunkra igen kedvező KGST-együttműködésnek,20 a gazdaság működését rugalmasabbá tevő reformoknak, a mezőgazdaság gyors fejlődésének és nem utolsósorban a magyar nép kemény munkájának köszönhető. Aki átélte a korszakot, tudja, hogy a kor embere mennyit gürcölt a háztáji gazdaságokban, a munkaidő után vállalt munkákban, a hétvégi kertjében és minden egyéb módon, amivel élethelyzetét javítani tudta. Stabilizációs kísérletek, belépés az IMF-be és a Világbankba Az 1978 decemberi KB-határozat nyomán megváltozott gazdaság- politika a külső egyensúly megteremtésére helyezte a hangsúlyt. Az elgondolások szerint a belföldi felhasználás két-három évig tartó jelentős visszafogásával (ezen belül a felhalmozás nagymértékű csökkentésével és a fogyasztás növekedési ütemének erőteljes lassításával) el kellett volna érni a külkereskedelmi egyenleg nagyarányú javítását. A terv számolt az intézkedések ütemmérsékelő hatásával, de feltételezte a termékszerkezet átalakulását, melynek következményeként a gazdasági növekedés a későbbiekben ismét felgyorsulhat, és megteremtheti az életszínvonal megőrzésének, a beruházások lassú, fokozatos emelkedésének feltételeit. 19 Később részletesen visszatérünk arra, hogy a hitelbevonással hosszabb távon nettó erőforrás-bevonás nem történt (amit a hetvenes években bevontunk, azt a nyolcvanas évek elején visszafizettük), az adósságot a kamatos kamat halmozta fel, ezért az a kérdés is értelmetlen, hogy „mire költöttük azt a rengeteg pénzt”. 20 Szocialista, lényegében szovjet relációban viszonylag magas árszinten eladott gépeinkért viszonylag alacsony árszinten kaptunk nyersanyagokat és energiát, ezt neveztük annak idején gép-nyersanyag-cserének. A gép-nyersanyag-csere - amíg egyre magasabb szinten működött - lehetővé tette a tőkeigényes hazai nyersanyagtermelés (például szénbányászat, kohászat) kiváltását. 49
