Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út Mezőgazdaságunk műszaki színvonala a hetvenes években meglehetősen heterogén volt. Egyes ágazatokban - legalábbis a gazdaságok egy részében - közel állt a világszínvonalhoz, míg számos nagyüzemben még nem alakult ki az a nagyüzemi termelési technológia, ami az élő- és a holtmunka felhasználását ésszerűen összehangolná. Az infrastruktúra fejlődése A hetvenes évek fordulatot hoztak az infrastrukturális elmaradottság felszámolásában. A nem anyagi infrastruktúra beruházás részaránya a szocialista országok közül Magyarországon volt ekkor a legmagasabb. Az 1000 főre jutó lakásépítés színvonalát tekintve a szocialista országok között az élre kerültünk, és az egész európai mezőnyben is az első négy ország között voltunk. Az eredmények ellenére is, a korábban felhalmozódott feszültségek miatt, a nem termelő ágazatokon belül mindvégig a lakásellátás jelentette a legnagyobb társadalmi problémát. Az évtized folyamán 880-900 ezer lakás épült, de a mennyiségi lakáshiányt nem sikerült megszüntetni, és az évtized második felében kiéleződtek a lakásellátással összefüggő más, elsősorban elosztási, minőségi és finanszírozási problémák is. Ezek részben a kis alapterületű lakásokhoz kapcsolódtak annak ellenére, hogy 10 év alatt az egyszobás lakások aránya 46-ról 28 százalékra csökkent, míg a 3 és többszobás lakások aránya 11 százalékról 21 százalékra nőtt. A gondokat fokozta, hogy mindvégig elégtelen volt a lakásmobilitás, s az évtized közepén fokozatosan megjelentek a lakásépítés és lakásfenntartás társadalmi rétegenként nagymértékben eltérő feltételeiből adódó feszültségek is. A bérekhez viszonyított lakásárak az évtized folyamán gyorsan növekedtek. 1970- ben például az egy négyzetméterre jutó építési költség 1,3-szeresen haladta meg a havi átlagkereseteket, 1980-ra ez az arány 2-re emelkedett. A nem termelő infrastruktúra másik kiemelten fejlesztett területe 1976 és 1979 között az oktatás volt. Jelentősen javult az óvodai ellátás: az évtized végén az óvodáskorúak mintegy 85-86 százaléka járt óvodába. Korszerűsítették az általános iskolai hálózatot is (körzeti iskolarendszer bevezetése). Az időszak egészében a középfokú és felsőfokú oktatásban résztvevők aránya gyorsan növekedett, de ez gyakran az oktatás színvonalának jelentős romlásához vezetett. A lakosság iskolázottsága terén bekövetkezett javulás nem járt együtt a közművelődés hasonló fejlesztésével a kulturális igények növekedése elle41
