Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út zánkban a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program. A KGST-együtt- működés keretében a magyar gépipar az ESZR legkisebb gépegységének, az R-10-es számítógép és az ahhoz kapcsolódó perifériák gyártására vállalkozott, s ahhoz francia licenciát vásárolt. Akifejlesztett kisteljesítményű számítógép KGST-viszonylatban elismert, jó terméknek számított. A központi fejlesztési programokat rekonstrukciós programok egészítették ki elsősorban azokon a területeken, amelyeket technológiai szempontból a legelavultabbaknak tartottak. így rekonstrukciós programokra került sor a vaskohászatban, a könnyűiparban és az élelmiszeriparban. A vaskohászat terén a nagyarányú hengerműfejlesztés a hetvenes évek első felében történt meg, amelynek következtében megnőtt a korszerű kohászati profiltermékek aránya. A hetvenes évek második felében az acél- termelés műszaki fejlesztése kapott hangsúlyt, ekkor indult meg az elavult Siemens-Martin-kemencék egy részének oxigénkonverterrel való lecserélése, a folyamatos öntés és az üstmetallurgia meghonosítása. A textilipari rekonstrukció alapvetően a három technológiai munkafázis (fonás, szövés, kikészítés) korszerűsítésén alapult. Korszerű gépeket állítottak üzembe, a termelés egy részét automatizálták. A textilruházati iparban új konfekcionális technológiákat vezettek be. Új kötöttárugyárak létesültek, és ennek alapján a kötöttáru aránya az iparág termelésén belül jelentősen növekedett. A papíripari rekonstrukció során néhány új létesítmény is felépült. így Lábatlanban a vékonypapírgyár, Nyíregyházán a hullámdoboz- és zsákgyár, Dunaújvárosban a félcellulózgyár-hullámpapírüzem és hullámtermékgyár. A nyomdaiparban a budapesti és vidéki nyomdák rekonstrukciója történt meg. Ruházati exportunkban sajátos helyet foglal el a tőkés bérmunka. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a tőkés cég által leszállított kelme és kellékanyag (még a csomagoló anyag is) konfekcionálásával kellett készterméket előállítani. Az export ebben az esetben lényegében az élőmunka exportját jelentette. Az élelmiszeripar rekonstrukciós jellegű fejlesztését elsősorban az indokolta, hogy a nagyüzemek kialakulásával a mezőgazdasági termelés nagymértékben megnövekedett, emiatt már a hatvanas években szükségessé vált az élelmiszeripar fejlesztésének meggyorsítása. A KGST-piac köve38
