Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út 1998-tól a kamatfizetések súlya az infláció csökkenése nyomán csökkent, és 2001-ben már csak a GDP 4,8 százalékát érte el, de nagyságrendje ekkor is megközelítette az egészségügyi kiadásokét. A GDP-hez viszonyított államadósság 1993-ban volt a legmagasabb, közel kilencven százalék, majd 2001-re 52 százalékra csökkent, de az azt követő években - most egyértelműen a költségvetés hiánya következtében - ismét növekvő tendenciájú, de tegyük hozzá, ebben a hiányban a kamatok játsszák a főszerepet, amelyek a GDP 4-5 százalékát is kiteszik, kamatok nélkül a kiadások és bevételek egyensúlyban lettek volna (lásd 6. táblázat). Végül is az államháztartás adósságának felhalmozódása nem volt szükségszerű, az a radikális reformokból következett, amelyek egyrészt csökkentették a bevételeket (például vállalati nyereségadó visszaesése a csődbement vállalatok miatt), növelték a kiadásokat (például a munkanélküli segélyek, a nyugdíjkifizetések növekedése miatt) és arra kényszerítették az államháztartást, hogy 30 százalékos kamatok miatt a pénzpiacokról fedezze az államháztartási hiányt. A rendszerváltás társadalmi hatásai A rendszerváltás rövid idő alatt mélyreható, széles körű és döntő mértékben negatív társadalmi hatással járt. A rendszerváltást kísérő gazdasági visszaesés nyomán a foglalkoztatottak száma a rendszerváltás kezdetét jellemző 4,9 millióról az 1996-os mélypontig 3,6 millióra esett vissza, vagyis 1,3 millióval csökkent.98 A foglalkoztatottság, vagyis a foglalkoztatottak aránya az aktív korú (15-64 év) népességben, ami a rendszerváltás kezdetén meghaladta a 60 százalékot 52%-ra csökkent, és a továbbiakban lényegében ezen a szinten is maradt, ami nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak számít. A munkahelyek közel veszteség vagy nullás állomány, amely a költségvetésnek az MNB-vel szemben keletkező lejárat nélküli és nulla kamatozású adóssága. Az 1997-es átalakítás azt jelentette, hogy a költségvetés a Nemzeti Bank nyereségét növelő kamatfizetéseket teljesített. Erre a Nemzeti Banknak nagy szüksége is volt, részben az MNB kizárólagos tulajdonában álló bécsi Central Wechsel und Credit Bank gazdálkodása folytán keletkezett mintegy 70 milliárd forintos veszteség fedezésére, részben a beáramló külföldi valuta (szakmailag vitatott) inflatorikus hatásának semlegesítésére, az úgynevezett sterilizációra. 98 Forrás: Magyarország a változások tükrében, 1989-2009. KSH. 136
