Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út Az energiaellátás terén az 1993-ban elfogadott energiapolitikai irányelvek fokozatos liberalizációt irányoztak elő, de nem tartalmaztak privatizációs elgondolásokat. Ugyanakkor az országos energiaszolgáltató rendszereket átalakították. A villamosenergia-iparban háromszintű rendszert alakítottak ki. A Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) önálló szervezetként működött tovább, és az országos alaphálózat működtetéséért és az erőművek és a szolgáltatók közötti energiaszállításért lett felelős. Külön csoportba kerültek az erőművek, és hat területi elven kialakított áramszolgáltató vállalat jött létre, amelyek a lakosságot, a vállalatokat és intézményeket látják el árammal. 1993 tavaszán azután mégis előtérbe került a privatizáció. Az állami tulajdonost képviselő Állami Vagyonügynökség a minél gyorsabb értékesítésben volt érdekelt, elsősorban azért, mert teljesíteni akarta költségvetési befizetési kötelezettségét. Két év alatt 6 áramszolgáltatót és 6 erőművet adtak el, amelyek német, francia, belga és amerikai szakmai befektetetők kezébe kerültek. Az MVM Rt. és a Paksi Atomerőmű Rt. állami tulajdonban maradt. A privatizáció során a külföldi szakmai befektetők általában 50% alatti részvénycsomagot vásárolhattak, ugyanakkor a privatizációs szerződések szerint a részvénytársaság vezető testületéiben (igazgatóság, felügyelő bizottság) többségi szavazati helyeket kaptak. Ezáltal az irányítás közvetlenül a szakmai befektető kezébe került. Később alaptőke-emeléssel többségi tulajdonosokká is váltak. A privatizációs szerződésekben az állam garantálta a magántulajdonba adott vállalatok jövedelmezőségét, ami együtt járt a szolgáltatások árainak gyors ütemű emelkedésével. A magyar kőolaj és földgáz ipar privatizációja 1995-ben történt meg, ekkor az Országos Kőolaj és Gázipari Trösztöt hat gázszolgáltató (gázelosztó) társasággá bontották fel. A hat gázszolgáltatóból öt egészében állami tulajdonba (az ÁPV Rt. tulajdonába) került, a hatodik, a FŐGÁZ Rt. egyedüli tulajdonosa a fővárosi önkormányzat volt. A privatizáció során az ÁPV Rt. tulajdonában levő öt gázszolgáltató többségi tulajdonát francia, német és olasz szakmai befektetők szerezték meg. Ezzel a magyar gázszolgáltatás irányítása európai multinacionális cégek kezébe került. A szállítás terén a MÁV Rt. és a VOLÁN-társaságok első lépésben állami tulajdonban maradtak, később azonban - uniós nyomásra - szét kellett választani a hálózatot (vasúthálózatot és annak üzemben tartását) a személy- szállítástól és a teherszállítástól, mely utóbbit (MÁV CARGO) privatizálták természetszerűleg külföldi (osztrák) tulajdonos számára. 125
