Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)

A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út

kedett. A Központi Bizottság arról is határozott, hogy a külkereskedelem „alanyi joggá” válik, ami azt jelentette, hogy bármely vállalat folytathatott külkereskedelmi tevékenységet. Ezt a határozatot azonban már az Antall- kormány hajtotta végre. Az importliberalizációt követően a külkereskedelmi egyensúly egy ide­ig még megmaradt, mert a termelés erőteljes visszaesése mérsékelte az or­szág importigényességét, később viszont a mutatók drámaian romlottak. 1993-ban és 1994-ben a folyó fizetési mérleg hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, aminek fő oka volt, hogy a magyar vállalatoknak minden át­menet nélkül a náluk sokkal erősebb, versenyképesebb nyugati termelőkkel kellett versenyezniük. A korlátozások leépítése nyomán megugrott import szignifikáns mértékben szorította ki a hazai termelést. Az importliberalizálás a hazai vállalatok védelme nélkül, sőt a forint nagymértékű reálfelértékelése mellett ment végbe, ami még inkább hoz­zájárult az importtermékek versenyképességének növeléséhez és a hazai ter­melés visszaeséséhez. Az Antall-kormány idején (1990-1993 között) a forint reálértékben 30 százalékkal értékelődött fel84 az euróhoz, illetve elődjéhez az ECU-höz (European Currency Unit) képest (20. ábra). A felértékelő monetáris politika a kormány antiinflációs törekvéséből fakadt, az import­árak csökkentésével kívánták megakadályozni azt az inflációt, amely alap­vetően nem az importárak növekedéséből, hanem az árliberalizációból, az ártámogatások leépítéséből (például az energiaárak esetében) származott. Az árliberalizáció és a támogatások leépítésének hatására 1989 és 1994 kö­zött, tehát öt év alatt, például a háztartási energia ára 4,4-szeresen, a szol­gáltatások ára 3,3-szorosan nőtt (21. ábra). Ezen az árdinamikán a felérté­kelés nem sokat segített, hiszen az árnövekedés alapvetően nem az im­portárakkal volt összefüggésben, viszont nagymértékben hozzájárult a hazai ipar belföldi és külföldi versenyképességének romlásához. Ha például egy cég 1990-ben dollárexportján még 10%-os árbevétel arányos nyereséget ért el, akkor a felértékelődés hatására - egyéb feltételek változatlansága esetén ­A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 84 A fogyasztói árbázison történő számítás a következő: hazai infláció indexe osztva az euró, illetve elődje az ECU inflációs indexével és ez az arány osztva az árfolyam indexével. 1990 és 1993 között a hazai fogyasztói árak 2,2-szeresre növekedtek az ECU/euróhoz ké­pest, míg az árfolyam csak 1,7-szorosára változott (65 Ft-ról 108 Ft/euróra). 2,271,7 =1,3. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom