Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út Azzal az állítással szemben pedig, hogy az elöregedő társadalom és így az eltartótt/dolgozó arány romlása miatt majd az állam nem tud nyugdíjat fizetni, az hozható fel, hogy a megtermelt jövedelem nem az eltartott/dol- gozó aránytól függ, hanem a termelékenységtől. Senki sem állítja, hogy a jövőben az egy főre jutó GDP csökkenni fog, akkor pedig hogy a nyugdíjasok mennyivel részesednek belőle, az a megtermelt jövedelem elosztásának kérdése. De még az sem igaz, hogy a belátható időben romlik az el- tartott/dolgozó arány, mert amennyivel több öreg lesz Európában, sajnálatos módon annyival kevesebb gyermek - legalábbis a század második feléig, amíg a bevándorló iszlám lakosság nem kerül túlsúlyba. Pénzügyi intézmények azért szorgalmazzák a magánnyugdíj-pénztárakat, mert ha ez a valóban nagyarányú (a GDP mintegy 10 százalékát kitevő) pénzfolyam rajtuk megy keresztül, hatalmas profitra tehetnek szert. A fenti tényeket jól ismerték a rendszerváltás idején is, az Antall-kor- mány azonban - mint minden másban is - a neoliberális érvelést tette magáévá, és az államháztartással kapcsolatos politikáját a következőképpen fogalmazta meg: „Az állam jelenlétét a társadalom tagjai és intézményei nyomasztónak érzik - elsősorban a gazdaság területén, amit a megtermelt jövedelmünkhöz (GDP-hez) viszonyított magas, 60 százalékos újraelosztási arány is jelez. Az újraelosztás aránya az államháztartásban nemzetközi viszonylatban is magas, a skandináv típusú jóléti társadalmak újraelosztási arányát is meghaladja. Ugyanakkor az állam által nyújtott szolgáltatások alacsony színvonalának kritikája jogos. A megalapozatlan kötelezettségvállalások miatt tartós egyensúlyhiány alakult ki.” Az átmenet éveiben azonban az államháztartási reform sohasem körvonalazódott átfogó programként, sőt az államháztartás egyes területeit (önkormányzatok, társadalombiztosítás, segélyezés stb.) illetően sem volt jellemző, hogy konkrét reformtervezetek jelentek volna meg. Az állam- háztartási reformokat szorgalmazó politikusok egyszerűen nem merték megmondani a választóknak, hogy mit is jelent ez a reform. A gyakorlatban viszont az állam jóléti kiadásai reálértékben és a GDP arányában is csökkentek, de nem reformok, hanem az összeomló gazdaság külső egyensúlyi helyzetének romlásából fakadó kényszerű megszorítások miatt (3. táblázat). 107
