Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
korlatban radikálisnak bizonyult. Ennek több oka is lehetett. Vezető politikusok a régió átalakulását, a nemzetközi szervezetekben elnyerhető tagságot bizonyos nemzetközi versengésként élték meg, mindegyik ország igyekezett első lenni például abban, hogy a nyugat-európai integrációhoz csatlakozzék. E mellett a cselekvést a „kommunista hatalomátmentéstől”82 való félelem is motiválta, úgy gondolták, minél jobban elhúzódnak a változások, a régi rendszer politikai vagy gazdasági hatalmasságainak annál nagyobb lehetőségük lesz, hogy pozícióikat megszilárdítsák. Privatizációs elvek és programok A privatizációt nemcsak az MDF és az Antall-kormány, de valamennyi rendszerváltó párt célul tűzte ki, és azt várták tőle, hogy a magánérdekeltség jelentősen növeli a hatékonyságot (mert „az állam - mint tudjuk - rossz tulajdonos”), és így az ország rövidesen megindul a Nyugat-Európához való felzárkózás útján. Az állami tulajdon lebontása azonban már az első szabadon választott kormány megalakulása előtt megkezdődött. A magánosítás beindulását három fontos törvény tette lehetővé: 1. a gazdasági társaságokról (1988. VI. tv.), 2. a külföldiek magyarországi befektetéseiről (1988. XXIV. tv.), valamint 3. a gazdálkodó szervezetek átalakításáról szóló (1989. XIII. tv.) törvény. Ezek a törvények nyitottak utat az úgynevezett spontán privatizációnak, amely azért kapta ezt az elnevezést, mert nem kormányzati intézkedések nyomán, hanem egyes vállalatvezetők kezdeményezésére és érdekeiknek megfelelően történt. A törvények hatására szinte azonnal beindult a spontán privatizáció. A spontán privatizáció során az állami vállalat megmaradt, de vagyontárgyai és pénzeszközei gazdasági társaságok tulajdonába mentek át, míg az állami vállalat „cserébe” kft-üzletrészeket, illetve részvényeket kapott. Az ilyen tranzakciókat a vállalat kiürítésének nevezték. A vállalat életképes részei kerültek át a vállalati vezetők által létrehozott magán társaságokba, az élet- képtelen vagy terhes elemek (pl. vesztésre álló perek) a felszámolásra ítélt anyavállalatban maradtak. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 82 A megnevezés inkább pejoratív jelző akar lenni, mintsem a valóság megjelenítése, hiszen a rendszerváltás idejére a valamikori kommunisták gyakorlatilag már kihaltak. Utódaik elkötelezettsége inkább hatalmuk megtartásában jelentkezett, hogy milyen eszmék alapján az másodlagos volt. 99
