Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
II. 1990-1994 - Orosz Tímea: Kommunista állampártból európai szociáldemokrata párt
Fokozatos átmenetben gondolkodtak tehát és optimális esetben arra számítottak, hogy a szükségszerűnek mutatkozó változások a kommunista pártok kezdeményezésére és irányításával zajlanak majd mindenhol. Mint előző fejeztünkben részletesen elemeztük, az 1988-as pártértekezleten ugyan Kádár Jánost lényegében minden valós politikai hatalmától megfosztották, az MSZMP továbbra sem igyekezett az események elébe menni. Tisztában voltak azzal, hogy az elkövetkezendőkben sok népszerűtlen intézkedést kell tenni, amiért azonban a kommunista párt már nem akarta egyedül vállalni a felelősséget, ennek ellenére nem iparkodtak összehívni az ellenzéket és sokkal inkább az időt húzva várták, milyen lépéseket tesznek a szárnyaikat bontogató ellenzéki szervezetek. Bízva abban, hogy ezeknek a mozgalmaknak kevés politikai tapasztalata van, kormányzati meg egyáltalán nem is lehet, minden gond nélkül a kezükben tudják majd tartani a gyeplőt; és habár a politikai pluralizálódás már a legfelső pártvezetés számára sem volt kétséges, arra számítottak, hogy a pluralizmus egyelőre nem jelent majd többet, mint az egypártrendszeren belül kialakítandó névleges hatalommegosztást. A párt tehát hibásan mérte fel a helyzetét, és nem vette komolyan a vele szemben álló, egyre szervezettebbé váló politikai erőket. Jelentős fordulat a már említett Pozsgay-nyilatkozat kapcsán következett be, amely jelezte a tervezettnél lényegesen mélyebb változtatások és szemléletváltás szükségességét. Az 1956-os forradalom „népfelkeléssé nyilvánítása” növelte a párton belüli megosztottságot, ami tovább gyengítette az MSZMP pozícióit. A folyamatok következményeképpen a hatalom 1989 februárjában kénytelen volt deklarálni a többpártrendszer elfogadását és megfogalmazódott a két- vagy többoldalú tárgyalásokra való hajlandóság is. Az ellenzék mindeközben a hatalom számára váratlan mértékig összezárt és az 1989. április 8-ára szóló meghívás visszautasítása megdöbbenést keltett az MSZMP-n belül: eszmecsere céljából ugyanis meghívókat küldtek egyes ellenzéki szervezeteknek, amelyek időközben megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt, de a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságot, a Fideszt és a szakszervezeti ligát a meghívottak listájáról kihagyták, mire rövid mérlegelés után az összes ellenzéki mozgalom visszamondta a tárgyalásokon való megjelenést.2 Az ellenzék megosztására tett kísérlet tehát kudarcot A politikai túlélés művészete 2 Bozóki András szerk.: A rendszerváltás forgatókönyve. 1. kötet. Új Mandátum Könyvkiadó, 2000, 86-87. p. (az Ellenzéki Kerekasztal nyilatkozata). 84