Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
A politikai túlélés művészete nak hirdetett állami (és párt-) tulajdon saját személyes érdekkörbe történő átjátszása, lehetőleg különösebb zökkenőktől mentesen. A pártérdeknek megfelelő érvelés fokozatosan - belső harcoktól sem mentesen - formálódott, egyfajta természetes lépcsőzetességet követve. „Erősödni, növekedni foga magántulajdon, amikor közösségi tulajdont hasznosítva, személyes tevékenységgel szereznek magántulajdont az állampolgárok. Tehát összekapcsolódik a személyes érdekeltség a szocialista tulajdonnal. Ez az alapeszme újszerű szocialista felfogás. (...) Én »reformkommunista« vagyok, ami azt a fajta reformpolitikát jelenti, amelyik a párt demokratizálódását, a piaccal való megbékülést és a parlamenti demokráciával való együttélést tartalmazza. ”57 Ebből úgy tűnhetett, hogy a magánosítás mindenki javát fogja szolgálni, és Nyers öndefiníciója - reformkommunista — is sokak számára szimpatikus lehetett, minden táborban voltak, akik úgy gondolták, végre jön valaki, aki mozdít a kátyúba ragadt szekéren. „ Tavasszal még az államosítás 40. évfordulóját ünnepeltük - most már (igaz, még csak csendben, halkan) elismerjük, hogy a magántulajdon megint szép. Meglepő fejlemény az ügyben, hogy kormányprogram készül az államosításra. Nyers Rezső szerint a kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgáltatásban minél előbb hozzá kell kezdeni a tulajdonviszonyok újragondolásához, a magántulajdon politikai és ideológiai rehabilitálásához. Mert a sarki fűszeres vagy a környékbeli patikus fölé nem kell többé »élősdi« állami vállalat. (...) A gazdaság hatékony működése elképzelhetetlen reprivatizálás nélkül. (...) Az sem tisztázott még, hogy a reprivatizálásban milyen szerepet vállaljon az állam? Előbb talpra állítsa-e a gyengélkedő vállalatokat, és csak azután kezdjen hozzá a reprivatizálás hoz, vagy azonnal? ”58 A párt bázisának, stabil hátterének tekintett konzervatív életmódot folytató, egyszerű dolgozók gyanakvására, a „kapitalista restaurációtól” való félelmére számítani lehetett, úgyhogy óvatosan kellett adagolni az ismét megjelenő magántulajdonnal járó következményeket. Ugyanakkor látszik, hogy a vezetésben is rengeteg kétely, bizonytalanság, kaotikus gondolat formálódott, tehát a változások nem precízen megírt forgatókönyv szerint zajlottak, sokkal inkább az események lendületéhez igazodva a döntéshozók a párt 57 Hatékony szocializmust. Nyers Rezső válaszai olvasói kérdésekre. Népszabadság, 1988. október 22., 3. p. 58 Emődi Pál: Államosítástalanítás. Reform, 1988. december 23., 4. p. 68
