Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
A politikai túlélés művészete 1988 és 1989 első felében még egyértelműen érzékelhető az ún. keményvonalas irány retrográd szándéka (pl. Berecz János, Grósz Károly, Fejti György, de nem idesorolva a későbbi szélsőséges Thürmer-, Ribánszki- és Antoniewitz-vonalat). Úgy tűnik, a „korral haladók”, a „reformerek” stratégiájának egyik fő célja a közvélemény informálása mellett annak manipulálása, a párt és az ország átalakulásának megindokolása, a kommunista múlt megszelídítése, és az átmenet levezénylése. Meg kellett fogalmazni, alá kellett támasztani az irányváltás - hivatalosan rendszerváltás - elvi célkitűzéseit, politikai és gazdasági érvrendszerét, mindezt hazai és nemzetközi kontextusba ágyazva. (A legfontosabb kommunikációs mezsgyét tehát - mely a széles közvélemény irányába hatott - a nyomtatott és az elektronikus sajtóban folyamatosan közölt nyilatkozatok, interjúk és egyéb írások jelentették.) A stratégiát bemutató sajtóidézetek bevezetéseként, a (hivatalos) politikai atmoszféra érzékeltetésére álljon itt, mintegy felütésként, pár veretes mondat. „Minálunk, ahol igény az egyenes beszéd, Grósz Károly, a kormány elnöke év eleji televízióbeszélgetésében nyíltan szólt a gondokról, a »lefelé csúszásról«, a »fékezés« érdekében szükséges nadrágszíj-összehúzásról, felvázolván azt is, hogy ha 1990-re el lehet érni, amit mondtunk, akkor elkezdődhetne az a szakasz, amikor kifelé megyünk a völgyből”.38 A szocialista és posztszocialista idők klasszikussá vált helyzetértékelése ez, melyről mára már kijelenthető, hogy óvatos és körültekintő hazugságfolyamról van szó, mely állandósult és elhúzódó válságról beszél, és amelyet nagyobb időközönként egy-egy beismerő „őszinteségi roham” követ. (Amikor már nem lehet máshogy kimászni a begyűrűzött hazugságspirálból.) Ám ebben az időben még sűrűn találkozhattunk a következőkben idézett lendületes megszólalásokkal, melyek a legkorábbi kommunista idők hangulatát idézik. „Egy Lenin elveit valló pártnak olyan belső kohéziót kell tartalmaznia, amelyben a fegyelem nem külső kényszer, hanem belső azonosulás és szilárd meggyőződés. Ez a legfőbb biztosíték arra, hogy a pártban csak elvétve forduljon elő elvtelenség, megalkuvás, népszerüséghajhászás. ”39 38 Népszabadság, 1988. január 9., 3. p. 39 Népszabadság, 1988. január 9., 3. p. Szántó Jenő írása. 56
