Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust Az eredmények magukért beszélnek. A 2. táblán azt láthatjuk, hogy amíg a Fidesz-KDNP szimpatizánsai 79 százalékkal napjaink demokráciáját ítélik meg a legkedvezőbben, addig az MSZP támogatói 86 (!) százalékkal a Kádár-korszakot tartják a legjobb időszaknak. Ez a fentiek alapján szinte magától értetődő, viszont arra is fel kell figyelni, hogy a posztkommunizmus által nem érintett pártok szimpatizánsai is milyen magas százalékkal értékelték a Kádár-korszakot (Fidesz-KDNP 65, Jobbik 69, LMP 93)! Mindez valóban arra utal, hogy a kádári kor iránti nosztalgia még az antikommunista pártok táborát is megérintette. A 3. tábla jól mutatja a kádári és a demokratikus szemléletmód eltérő preferenciáit. Az MSZP-támogatók 90 százaléka szerint a Kádár-korszakban minden magyar jobban élt, viszont a szabadság csak 29 százalékuknak hiányzott, s elnyomás is csak 23 százalékuk szerint volt. A Fidesz-KDNP- tábor 58 százaléka ezzel szemben azt vallja, hogy hiányzott a szabadság, s 66 százalékuk szerint nagy volt az elnyomás. Ez jól mutatja, hogy a kádári szavazók számára a szabadságértékeknek koránt sincs akkora jelentősége, mint a jobboldali táborban, viszont a százalékok azt is elárulják, hogy még a jobboldali támogatók körében is mutatkozik egyfajta „megengedő”, „nem volt az annyira rossz korszak”-típusú hozzáállás. Roppant izgalmas az 5. tábla, melyben az egyes párttáborok arról nyilatkoznak, hogy szerintük megtörtént-e a rendszerváltás vagy sem. A felmérés alapján a Fidesz-KDNP-támogatók döntő része, 82 százalék szerint igen, s csak 18 százalékuk szerint nem, addig az MSZP-szimpatizánsoknak csak 69 százaléka vallja azt, hogy megtörtént a rendszerváltás, s 31 (!) százalékuk szerint nem volt rendszerváltás. Ezek az adatok éppen arról árulkodnak, hogy az MSZP-nek mind a rendszerváltás során, mind a következő időszakban sikerült azt az érzést kelteniük a saját kádárista táborukban, hogy valójában nem történt nagy változás, „nem kell félniük”, hiszen megmaradt az MSZMP-MSZP folytatólagos uralma, s megmaradtak a Kádár-korszakra jellemző politikai arcok, a politikai stílus és a beszédmód is. Másik oldalról pedig, a szabadságot leértékelő Kádár-korszakban szocializálódott átlagemberek sokasága nem a szabadságot, hanem a jólétet várta el a rendszerváltástól, s mivel ebben csalódniuk kellett, hiszen nem jött el a jólét, sőt - a szabadságjogok pedig kevéssé érdekelték -, ezért úgy értékelték a helyzetet, hogy nem történt meg a rendszerváltás. Tehát az MSZP szimbolizálta folyamatosság, illetve a jólét helyett a gazdasági válság együttesen keltette és kelti az MSZP-táborban azt az érzést, hogy nem volt rendszerváltás. 339
