Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust helyett kirekesztővé vált a politikai kultúra, a megosztottságok európai mércével nézve is szokatlanul szélsőségessé váltak, s hatalmas, teremtő energiák vesztek el a belső viták és konfliktusok megvívásakor. Ugyanakkor a helyzet megfordítására és az újraépítkezés megkezdésére jó esélyek nyílhatnak a 2014-es választások után. Zárszó Mindezek után már válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy az MSZP hatalomátmentését szolgáló érvrendszerének alkalmazása milyen hatással volt a magyar demokrácia egészének működésére. Kiindulópontunk, hogy amikor az MSZP a kádári gondolkodásmód, a kádári világkép segítségével próbálta magát a demokráciába átmenteni, akkor egyben a kádárizmust is átmentette magával együtt. Márpedig megállapítható, hogy a kádárizmus legfőbb jellemzői: a patemalizmus, az állam mindenhatóságába vetett hit, állampolgári lét helyett az alattvalói lét fenntartása, az átlagember lelkiismeret-furdalására épülő felelősségmegosztás politikája, a békés és kompromisszumos kiegyezések és alkuk időtől, tértől és körülményektől független hangoztatása, a múlt „betemetésére”, a bűnök megtorlatlanságára és a történelmi felejtésre irányuló szándék, az ájult Nyugat-imádat és a nemzetközi szervezetekkel szembeni szolgalelkűség, illetve a baloldaliságnak, mint egyetlen helyes és létező politikai és gondolkodásbeli beállítottságnak hangsúlyozása - ezek egyenként, de különösen együtt kifejezetten hátrányosak és károsak a demokrácia megerősödése és stabilizálódása szempontjából. Az első fejezetben, a közép- és kelet-európai átmenetek komparatív vizsgálata során megállapítottuk, hogy az a legszerencsésebb variáns a de- mokratizáció stabilizálódása szempontjából, ha a régi, posztkommunista elitek hamar háttérbe szorulnak, s helyüket az új elitek veszik át, ők határozzák meg és irányítják az új rendszer létrejöttét. Magyarországon nem ez történt, a régi elit nemhogy gyorsan vagy lassan háttérbe húzódott, hanem ellenkezőleg, erős befolyást gyakorolt a rendszerváltás folyamatára, majd egy rövid ellenzéki periódus után „diadalmasan” visszatért a politikai hatalomba is (miközben a háttérben fenntartotta, sőt megerősítette gazdasági, média- és sajtóbeli, valamint titkosszolgálati pozícióit). A Nyugat, amelyik eleve szimpatizált az internacionalista és globalista baloldallal (posztkom335
