Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust politikai és gazdasági szervezetek szándékainak való alárendelődésben. Ez a kádári mentalitásra épülő lelki örökség sem segíti Magyarország szuverén, önálló országgá válását. 6. A baloldaliság természetes, sőt „temészeties” állapot, kiindulópont, alfa és ómega; a baloldaliság a haladás, a baloldaliság maga az élet; minden más, jobboldali, nemzeti, konzervatív, keresztény stb. irányzat elvetendő, regresszív, a múlt árnyéka csupán. 1945, illetve nem sokkal utána az erőszakos kommunista hatalom- átvétel Rákosi Mátyás és az MKP által valóban új fejezetet, igazi cezúrát, korszakhatárt hozott Magyarország történetében, politikai gondolkodásában, tudatszerkezetében. 1945-ig az országban a legkülönfélébb jobb- és baloldali irányzatok éltek egymás mellett, pártként harcoltak a szavazatokért, és sem a jobboldaliság, sem a baloldaliság nem vívott ki magának kizárólagos vagy privilegizált helyet az emberek tudatában, mert minden korlátozottsága ellenére is működött a parlamentarizmus, valós és tagolt politikai pluralizmus volt az országban (ami például a sokszínű sajtó világában is megmutatkozott). S bár végig a nemzeti konzervatív politikai tábor irányította és kormányozta az országot, ennek ellenére mégsem alakult ki egy egydimenziós politikai tudatszerkezet, melyben csak a jobboldaliság számított volna az egyetlen és kizárólagos entitásnak, helyénvaló szemlélet- módnak. Mindez bizonyítja, hogy a Horthy-rendszer közel sem volt diktatúra, de még autokrácia sem. Ezzel szemben a Rákosi-féle hatalomátvétel után az ország politikai tudatvilága totálisan egydimenzióssá vált. Minden, a kommunizmustól eltérő politikai ideológia - legyen az konzervativizmus, liberalizmus, sőt szociáldemokrácia - retrográd lett, haladásellenes, s főleg ellenséges, amit le kell győzni mindenáron. Ebben a politikai világban a baloldaliság vált a természetes és „normális” létformává és gondolkodásmóddá, ehhez kellett innentől fogva minden irányzatot és értékrendet viszonyítani. S bár az 1956-os forradalom alig két hete alaposan megroppantotta ezt a világképet, ám a szovjet ágyúk csöveinek védelmében létrejött Kádár-rendszer viszonylag gyorsan helyreállította a „világ rendjét”, a baloldali gondolkodásmód egyeduralmát (lásd az 1957. május elsejei ünnepséget). A folytatódó hidegháború, a két világrendszer harca mindezt nemzetközileg is alátámasztotta, hiszen a „haladó” Szovjetunió és a szocializmus jelentette a 331
