Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust

Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust emberek is helyeselték és támogatták volna. De mivel az új elit - főként az Antall-kormány - haloványan szorgalmazta az elszámoltatást, s ezt meg- érezve a posztkommunista elit határozottan „törölni” kívánta a témát a na­pirendről (amihez a szabad demokraták is fokozatosan felzárkóztak), min­dennek következményeképpen a társadalom sem mutatott érdeklődést, nem gyakorolt nyomást az elitre, hogy foglalkozzon az elszámoltatással és vigye azt végig. A kádári örökségen szocializálódott társadalom tehát egyfelől a je­lenbe vetettsége”, másfelől kezdeményezőképtelensége és a politikai elitek előtti szervilis meghajlása okán valóban nem tett semmit annak érdekében, hogy a múlt feldolgozása megtörténjen Magyarországon. Elfogadta és ma­gára vette azt, amit az MSZP (és az SZDSZ) sugallt, mégpedig azt, hogy nem kell és nem érdemes a múltat „hánytorgatni”. Ennek a kádári attitűdnek is káros hatása van demokráciánk működő- képességére nézve: a politikai elit a mai napig a maga kénye és kedve sze­rint vesz elő történelmi és múltbeli témákat, eseményeket és személyisé­geket, s ennek mentén tereli erre vagy arra a kádári örökségtől még mindig szabadulni nem tudó, önállótlan és kezdeményezésre, kritikára képtelen tömegeket. 5. A párt - az MSZP - minden szempontból „európai”, Nyugat-barát, tehát haladó, progresszív, szemben a jobboldali pártokkal. Ebből fakadóan teljességgel jogosult és hivatott arra, hogy az országot továbbra is vezesse. Nos, igen. A szocialisták tisztában voltak azzal, hogy a kádári kisember - miközben elfogadja „gulyáskommunista” sorsát - valójában mindig is a Nyugatot, Nyugat-Európát csodálja, oda vágyakozott, a német technikai­technológiai kapacitást az egekbe dicsérte, s baráti körben arról beszélt, hogy mi sohasem érjük el azt a gazdasági színvonalat és jólétet, ami Bécstől kezdve Londonig mindenütt adottság. A magyar kisember ájult Nyugat-imádata nagyon jól jött az MSZP legitimációjának a rendszerváltás során, hiszen sorban jöttek a nyugati po­litikusok, s dicsérték a szocialistákat, dicsérték Horn Gyulát, Németh Mik­lóst azért, mert professzionális módon vezénylik le az átmenetet 1988-1990 között. A Nyugatnak ekkor már nyakig eladósodott Magyarország szo­cialista vezetői iránti nyugati szimpátia a legkevésbé sem volt véletlen: a tő­kés piacgazdaságba rekordgyorsasággal beleszerető szocialisták az általuk elindított spontán, majd egyre kevésbé spontán privatizáció során gyakorla­329

Next

/
Oldalképek
Tartalom