Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust 4. A nyolcvanas évek végére kialakult válságért nem egy párt, nem egy pártállam, hanem az összes magyar ember egyaránt felelős. A felelősség „terítése” ügyes módszer, elhitetni az emberekkel, hogy a gazdasági válságért nem egy diktatórikus politikai berendezkedés és egy általa felépített, nagyon rossz hatékonyságú szocialista tervgazdaság, s a felvett nyugati hitelek felelnek elsősorban, hanem - ki más? - az egyszerű emberek, a „dolgozók” sokasága, akik nem termeltek megfelelően. Ez az érvelés nagymértékben támaszkodhatott a kádári kort hangulatában erősen formáló Hofi Géza humorára; a „szelepleeresztő” - egyébként roppant tehetséges - Hofi Géza sohasem a legfelső vezetést bírálta, hanem a középvezetőket, a helyi kiskirályokat, s nem utolsósorban a „melóst”, aki csak „dolgozgat”, de nem dolgozik, s piál, ahelyett, hogy az eredményeket javítaná. (Ahogyan akkoriban fogalmazott: a szocializmus épüljön, ha akar - ők isznak.) Jellegzetes vonása e kommunikációnak, hogy a válság megmagyarázásakor a kádári politikai elit már nem számított semmiben sem „többnek”, mint az emberek, és fel sem merült a szocialistáknál, hogy a vezetés személyi felelősségéről beszéljenek a kialakult válsággal kapcsolatban. 5. A pártállami rendszer ügynökügyei, a titkosszolgálatok viselt dolgai, a múlt nem érdekli már az embereket, csak a „szép” jövő. Az MSZP azt próbálta elhitetni az emberekkel, hogy a múlt már egy lezárt fejezet, előre kell nézni, azzal nem megyünk semmire, ha újra és újra a múltat hánytorgatjuk fel és visszamenőleg felelősöket keresünk. A cél nyilvánvaló volt: a súlyos és átfogó válság, a diktatúra csődje után ne történjen meg az elkerülhetetlen számonkérés, a diktatúra működésének feltárása, a valódi felelősök megnevezése és erkölcsi vagy jogi megbüntetése. Ezért beszéltek a jövőről, így állítva be magukat „haladónak”, szemben azokkal a retrográdokkal és ásatagokkal, akik mindig csak visszatekintenek, a múlton merengenek, tehát visszahúzóak, ókonzervatívok, a haladás ellenségei. Orosz Tímea idézi Jánosi Györgyöt 1991-ből, aki az MSZP vagyonelszámoltatásával kapcsolatos vitában szólalt fel. A szocialista képviselő azt hangoztatta, hogy „az embereket az az egész távolról sem érdekli már annyira, és nem visszafelé szeretnének nézni - emlékeztetve újra és újra a keserű múltra -, hanem inkább már előre néznek és a jövővel kapcsolatos eredményeket várják a kormánytól és nem a múltban való vájkálást”.32 313
