Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust közéletből a régi, posztkommunista eliteket, sikeresnek mutatkoztak a demokrácia stabilizációjában, míg ahol a régi elitek részben vagy egészben átmentették hatalmukat vagy befolyásukat a demokratikus rendszerekbe, ott a demokratikus konszolidáció töredékesen vagy sehogy sem valósult meg. Láttuk azt is, hogy Magyarország a demokratizáció abba a típusába tartozik, amelyikre a régi és új elitek „együttélése” a jellemző, s ez még mindig előnyösebb, mint a régi elitek töretlen uralmára épülő modell (lásd Balkán, Kelet-Európa), ám komoly veszélyeket rejt magában a demokrácia stabilizálódását illetően. Az MSZP masszívan megőrizte a hatalmát és befolyását az új rendszerben is, miközben az elmúlt 25 évben kiépült mellette, ezzel párhuzamosan egy alternatív politikai tábor (a Fidesz irányításával), s ennek következtében egészen 2014-ig egyfajta „hibrid” berendezkedés alakult ki, amelyben egyszerre volt jelen egy posztkommunista és egy polgári demokratikus rendszer. Mindez igen súlyos megosztottságot és politikai szétszakí- tottságot, valamint késhegyre menő politikai küzdelmeket eredményezett Magyarországon. (Esély mutatkozik viszont arra, hogy a 2014-es választások után az erőviszonyok drasztikusan megváltoznak, s ez egyértelműen a demokratikus rendszer stabilizálódásához vezethet.) Ezek után történeti és politológiai eszközökkel áttekintettem azt, hogy az MSZP tényszerűen milyen stratégiai és taktikai lépések mentén mentette át magát a demokratikus berendezkedés keretei közé, ezek között említve a gyors és taktikus alkalmazkodást a változásokhoz, a spontán privatizáció és a jogutódlás által átmentett gazdasági vagyont és befolyást, az ellenzéki pártok megosztottságát, az Antall-kormány tehetetlenségét, az SZDSZ fordulatát az MSZP irányába, az elszámoltatás és a lusztráció körüli bénultságokat és határozatlanságokat stb. Mindezek eredménye volt az MSZP mint posztkommunista párt „diadalmas” visszatérése a kormányzásba 54 százalékos parlamenti többséggel, ami persze nem volt más, mint egy jól előkészített és felépített folyamat „megkoronázása”. Alapvető kérdés azonban, hogy az MSZP milyen érvrendszerrel tudta elfogadtatni a közvéleménnyel és a választópolgárokkal azt a korántsem magától értetődő tényt, hogy egy diktatúrát irányító állampárt, az MSZMP utódpártja vegye át a demokrácia irányítását is? Illetve, az érvrendszer milyen mögöttes szemléletre, világképre épült? Végül pedig: az MSZP hatalomátmentése, illetve az ezt megalapozó, a választópolgárok jelentős része számára meggyőző évrendszer vajon milyen hatást gyakorolt a magyar demokratizáció egészére? 309
