Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust az Antall-kormány - főként Csurka István térnyerése okán, akit 1993-ban már kirúgtak az MDF-ből és utána megalakította a radikális Magyar Igazság és Élet Pártját - egyre inkább a szélsőjobboldal felé tolódott el, „fasizáló- dott”, veszélyeztetve a fiatal magyar demokráciát. Valójában ez az indoklás nem egészen, vagy legalábbis nem minden elemében volt tartható, hiszen Csurka István és a radikális jobboldaliak eltávolítása után, s Antall József egyértelmű mérsékeltsége ellenére sem történt meg az újbóli közeledés. E tekintetben inkább arról van szó, hogy a szabad demokratáktól sokkal távolabb állt az erős nemzeti alapokon álló, konzervatív politizálás, mint a szocialisták ugyan posztkommunista, de mégis kozmopolita baloldali sága, amelyhez baloldali liberálisként több közük volt - és van ma is -, mint a nemzeti konzervativizmushoz. így törésvonalat „váltottak”, az antikommu- nista-utódpárti (posztkommunista) szembenállás helyett ettől kezdve a nemzeti kontra kozmopolita törésvonalon helyezik el magukat. Mindebből pedig az következett, hogy az SZDSZ már 1990 őszétől igen élesen szembehelyezkedett az Antall-kormány törekvéseivel, így többek között a nómenklatúra egyes tagjaival szembeni igen ritka, igen kivételes elszámoltatási szándékaival is. S mivel az SZDSZ igen jó értelmiségi-társadalomtudós és médiaháttérrel rendelkezett akkoriban (és rendelkezik ma is), ezért a szocialista párt igencsak érthető támogatásával a háttérben erőteljesen ellenző közhangulatot teremtettek ezen igen elszigetelt kísérletek köré is. Az Antall-kormány már eleve sem volt túlzottan elszánt, de még ha akart volna is, akkor sem tudott volna sokat tenni a meglévő, lappangó hálózattal rendelkező szocialisták és a jó médiakapcsolatokkal rendelkező szabad demokraták ellenzéki koalíciójával szemben. E jelenség erősen kritikus interpretációját Schmidt Mária adta meg: „Hogy az ország erkölcsi megújulásának történelmi esélyét elmulasztottuk, abban nagy a baloldali liberális értelmiségi elit és politikai képviseletük, az SZDSZ felelőssége. A demokratikus ellenzékben szerzett erkölcsi tőkéjüket felhasználva, alig két év elteltével kiengedték a karanténból az MSZMP utódpártját, majd azok elsöprő választási győzelme után az együttkormányzásra vállalkoztak. ”22 1992-re a szabad demokraták és a szocialisták a Demokratikus Charta nevű társadalmi mozgalomban már együttműködtek - a Fidesz mint harma22 Schmidt Mária: Egyazon mércével - a visszaperelt történelem. Magyar Egyetemi Kiadó, 2003, 116. p.
