Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust személycseréket a közigazgatásban, az állami szférában, s a régi bürokraták sok esetben a helyükön maradtak, még állami eszközökkel is (!) sikerült a kádári elitnek gazdasági pozícióit javítani, magántulajdonát bővíteni. Erre egy igen jellemző példát mondanék. Gyurcsány Ferenc volt miniszter- elnök Szilvásy György MEH-államtitkárral bonyolította le hírhedtté vált ügyleteit, a balatonőszödi állami üdülő, valamint a Parlamenti Klub szinte ingyenes, hitellel, lízingeléssel és állami visszabérléssel megvalósított privatizációját. Nos, erre a - mindenesetre sajátos - privatizációra 1994-ben, a Boross-kormány időszakában került sor (!) két volt KISZ központi bizottsági vezető között. (!) Az ügylet időszakában Szilvási György a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára az Antall-kormányban (!), Gyurcsány Ferenc pedig már ekkorra milliomos vagy milliárdos nagyvállalkozó. Azt hiszem, ez szimbolikus erejű esemény volt, „kicsiben” jól tükrözte a rendszerváltás során lezajlott - illetve le nem zajlott - folyamatokat. Ha tehát összefoglalóan nézzük az MSZMP-MSZP elitjének stratégiáját, akkor egyértelmű kép alakul ki. A pártállami elit időben felismerte azt, hogy a régi politikai és gazdasági rendszer nem tartható tovább, s a változásokat nem lehet megállítani. Nehezen, de 1989-re elfogadták azt is, hogy demokratikus jogállamnak, többpártrendszernek és piacgazdaságnak kell kialakulni Magyarországon, s ebben az irányban megtették az első törvényi lépéseket is, majd leültek az ellenzékkel tárgyalni az átmenet feltételeiről. Ez a rájuk nézve előnyös vonás. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, olyan stratégiát és cselekvési sort alakítottak ki, amellyel saját magukat tették meg az új rend főszereplőivé, sőt időnként mellékszereplőivé is. Eleinte abból indultak ki, hogy ha már átalakulásra kerül sor, akkor ebben ők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe; később azonban „megszerették” az új viszonyok adta lehetőségeket, a kapitalizmust, amelyben úgy lehet meghatározó pozíciókra és nagy vagyonokra szert tenni, hogy ez nem jár együtt az államszocializmusban betöltött „felelősséggel” (a felelősséget itt inkább csak ironikusan említeném). Ha egy rendszert intézményekre (jogok, eljárások, szervezetek) és szubjektumokra (az intézményeket működtető és tartalommal megtöltő személyek) bontunk - s ezt tesszük a demokráciával és a piacgazdasággal is -, akkor azt mondhatjuk, hogy a kádári elit elfogadta az általuk képviselt rendszert meghaladó intézményi változásokat, tehát a saját bukásukat, ám egyben arra törekedett (nem mindig nemes eszközökkel), hogy ő legyen az új intézményi rend szubjektuma, aki meghatározza a tartalmat. És lássuk be: ez nagymértékben sikerült is nekik. Van tehát ma demokráciánk és kapitaliz301
