Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust stabil demokrácia kislétszámú vagyonos kaszt túlsúlyára nem épülhet. ”9 (Érdekes olvasni 2006-ban ezeket a sorokat...) S még egy mondat, ami számomra különös jelentőséggel bír: „A spontán privatizáció erkölcsileg sem igazolható. ”10 Az MSZMP akkori tényleges céljait nem csak Bokros ítélte meg egyértelműen. Egy aktív „szemtanú”, ismert szakújságíró, Babus Endre egy jellemzése is figyelemre méltó. Az ő megítélése szerint 1989 tavaszán (fontos a dátum! - F. T.) az MSZMP előtt két cél lebegett. Az egyik, hogy a politikai életben az új viszonyok, azaz a rendszerváltás után is megőrizze kulcspozícióit. A másik pedig, hogy átmentse a pártszervezet hatalmas vagyonát, amely hosszú időre biztosíthatja a párt helyzeti előnyét a konkurensekkel szemben.11 Ezzel összefüggésben jegyzi meg, hogy az MSZMP - bár erre 1989 őszén a népszavazás is kötelezte - nem számolt el a vagyonával.12 S itt érkezünk el egy kellemetlen kérdéshez. Ahhoz mégpedig, hogy vajon mit tett az ellenzék a pártállami elit - igen sikeres - vagyonátmentő törekvéseivel szemben? Érzékelte-e a háttérben megindult folyamatokat, látta-e a spontán privatizációban rejlő igen jelentős veszélyeket, s ha igen, milyen lépéseket tett ezek megakadályozására, a rendszerváltó célok maradéktalan érvényesítésért? Nos, úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban az ellenzéki elit nem állt a helyzet magaslatán, összességében ugyanis nem sokat tett a spontán privatizáció, a vagyon- és pozícióátmentés ellen. Vajon azért-e, mert tapasztalatlan volt és nem látta át ezeket az összefüggéseket, vagy átlátta ugyan, de nem volt elég eszköz a birtokában, hogy tegyen ez ellen valamit? Nehéz megítélni. A legszigorúbb ítélet ismét Bokros Lajoshoz kötődik, aki a következőképpen fogalmaz: „1989 törvénykezése és az ennek nyomán kibontakozó spontán privatizáció éppen arra példa, hogy régi politikai hatalmát magántulajdonosi formában átmenteni készülő hagyományos bürokratikus (vállalatvezetői és gazdaság-irányítói) elit befolyásos csoportjainak és a feltörekvő új politikai elit egy részének a társadalom feje fölötti terméketlen kiegyezése hogyan kísérelte meg újabb emberöltőkre csaknem zsákutcába 9 Uo. 76. p. 10 Uo. 76. o. 11 Babus Endre: Népszavazás 12 Uo. 161. p. 1989. In\ Magyarország Politikai Évkönyve, 1990. 291
