Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete ben kisebb vállalkozási formák széles körű engedélyezése stb. vagyis egy bizonyos mozgástér már rendelkezésre állt, különösen Gorbacsov 1985-ös színrelépésétől kezdve. Nincs tehát semmi különösebb dicsérni való abban, hogy e két ország hatalmi elitje az utolsó előtti pillanatban felismerte az elkerülhetetlen gazdasági reformok szükségességét; az államszocialista piac- gazdaság tarthatatlansága már a hetvenes évek végétől kezdve világos volt a szakemberek, sőt a kommunista elit számára is, mégis minden maradt a régiben egészen a nyolcvanas évek végéig. Ezzel együtt tény, hogy a kényszerű reformlépések megtételével a két ország elitje, illetve a hatalomhoz kötődő nómenklatúra lépéselőnybe került az ellenzékkel szemben a rendszerváltás küszöbén. Magyarországon 1988- ban került elfogadásra a társasági törvény, 1989 júniusában pedig az átalakulási törvény; mindkettő az állami tulajdon magántulajdonná való átalakulását tette lehetővé. E két törvény alapján indult el az a folyamat, amelyet mind a társadalomtudomány, mind a köznyelv évek óta spontán privatizációnak nevez. De vajon mire használta a lengyel és a magyar pártállami elit és nómenklatúra helyzeti előnyét, amelyet a gazdasági reformlépésekkel szerzett? Arra, hogy lehetővé tegye az ellenzéknek s a társadalom mindenféle tulajdonból kiszorított embereinek, hogy tulajdonhoz juthasson, vállalkozhasson, egyáltalán egy, a piacgazdasághoz nélkülözhetetlen új szemléletű gazdasági elit alakuljon ki? Vagy netán arra, hogy pozícióit megmentse azáltal, hogy ő maga válik államszocialista vezetőből tőkés tulajdonossá? Nos, ma már világosan látszik, hogy az utóbbi következett be - mind a lengyeleknél, mind a magyaroknál. A pártállami elit az egyébként fontos és nélkülözhetetlen gazdasági reformokat, gazdasági átalakulást nem arra használta fel, hogy átadja a helyét egy új elitnek, hanem arra, hogy megőrizze pozícióit az új rendszer feltételei között is. Erről a folyamatról Lengyelország vonatkozásában a már említett Piotr Naimski egy előadásában tudósít bennünket. Először is leszögezi, hogy Lengyelországban is - akárcsak Magyarországon - erőteljesen zajlott a spontán privatizáció, amelynek során ismét a régi rend emberei kerültek előnyös pozíciókba. Leírja, hogy „A metamorfózison átesett kommunisták megtarthatták a pénzt, a házakat, a közigazgatásban elfoglalt pozíciókat és a gazdaságot. (...) A folyamatban lévő privatizációban a kommunista pártstruktúra emberei gyakran előjogokat élveztek stb. stb. Ryszard Terlecki - szintén lengyel elemző - egy másik konferencián pedig arról számolt be, 294
