Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
A politikai túlélés művészete volt képes megőrizni a központi hatalom „feddhetetlenségét” és támadhatatlanságát. Mindez nyilvánvalóan összefügg a negyedik legjelentősebb politikai témával, azaz a korábbi eszmerendszer széthullásával és a régi értékek meg- kérdőjeleződésével. Nézetünk szerint e két faktor megjelenése az egyik legsúlyosabb probléma az ekkor negyvenéves múltra visszatekintő politikai rendszer szempontjából. Ekkor a pártvezetés számára már nyilvánvalónak kellett lennie - bármi is hangzott el a pártértekezleten hogy közel a vég. Amit eddig a polgárok a viszonylag békés és kiegyensúlyozott hétköznapokért cserébe hajlandóak voltak lenyelni, mára üres frázispufogtatássá vált és a régi lenini és marxi elveket mára már senki sem veszi komolyan és nem tekinti a formálódó társadalmi és politikai rendszer alapjának. Mindezt alátámasztja a munkásosztály egyre ingatagabb helyzete, az életszínvonal esése és a gazdasági válság kibontakozásának képe. Az ötödik és hetedik legnagyobb oszlop az általunk készített diagramban ezeket a problémákat világítják meg. Álljunk meg azonban a hatodik legnagyobb oszlopnál, amelynek témája és adatai ellentmondani látszanak a kibontakozó politikai válságnak. Természetesen fontos kérdés, hogy valóban így vélekedtek-e vagy csak megfelelési kényszerből tették, de az ötven felszólalóból huszonegyen - tehát a beszédet tartók közel fele - emeltek szót az egypártrendszer, a párt vezető szerepe és a szocialista ideológia megőrzése mellett. Nyilván bízhatunk abban, hogy sokan ekkor még hittek a rendszer reformokkal történő meg- menthetőségében, egyrészt mert az egész életüket, világnézetüket, családi életüket és karrierjüket erre építették fel; másrészt mert ekkor nem láttak még más alternatívát, illetve részben azért, mert egy élet munkája látszott dugába dőlni a kibontakozó válság nyomán. Elfogadhatjuk tényként azt is, hogy lehettek olyanok a regionális pártszervezetekben is, akik hittek ebben a rendszerben és komolyan vették még a nyolcvanas években is azt az ideológiát, amelyre a kádárizmus épült. Az azonban megkérdőjelezhető, hogy a pártértekezleten részt vevő káderek közel fele valóban ilyen szilárdan hitt volna az összedőlni készülő rendszerben, tehát igen valószínű, hogy ekkor még nem mindenki mert kiállni a valós politikai álláspontja mellett, viszont részt akart venni a pártértekezleten és elmondta azt, amit tőle a párt nyilvánvalóan elvárt. Az első hét leggyakrabban előforduló téma tehát néven nevezi a rendszer válságát, a krízis okait és a felszólalók egy emberként követelik a rendszer reformját. 28
