Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
nása után történt. Márpedig az azért volt nagy skandalum, mert egy televíziós stáb dokumentálta, hogy az állambiztonság gőzerővel semmisíti meg iratait. Emellett pedig az is kiderült, az ellenzéki szervezeteket továbbra is figyelik, sőt erről az MSZP és a kormány vezetését tájékoztatják is. A kirobbant botrány hatására a Belügyminisztérium vezetése és a Németh-ka- binet ígéretet tett a megsemmisítés leállítására. ”112 Ez a szemelvény jól érzékelteti a folyamatot, amely az Antall-kormány hivatalba lépéséig zavartalanul zajlott. Pontosan nem tudni, vajon utána milyen mértékben fékeződtek le ezek az események. A probléma bonyolultsága és érdekfeszítő mivolta ellenére a sajtó keveset foglalkozott a kérdéssel. Talán a történészek közötti konszenzus hiánya miatt, talán a politikai állásfoglalások hiánya, talán az érdekek sűrű kereszteződése miatt? Mindenesetre a baloldali kommunikációs logika szinte alig érhető tetten ebben a témában. Nyitott kérdésként kezelik ezt az ügyet, de komoly tényfeltáró szándék egyetlen — még a szélsőségeket is beleértve - politikai tábor irányából sem érkezett. Pedig sokan pedzegették a lehetőségeket. „Azért vannak még olyan titkosított adatok, amelyeknek nyilvánosságra kerülése meglepetéssel szolgálhat. Ezek persze főleg a hálózati információk, például a polgári és a katonai hírszerzés ügynökeiről. Mindkét körben jelentős képviseletük volt például az újságíróknak, Magyarországon éppúgy, mint külföldön (a hírszerzők az országon belül is működtettek különböző hivatalokban, szervezetekben, különböző rezidentúrákat. A polgári hírszerzésben voltak emberei az újságíró szövetségben éppúgy, mint az MTI- ben, a katonai felderítés pedig külön sajtó alosztályt tartott fenn, amelyhez a nyolcvanas években hetven-kilencven, többé-kevésbé ismert újságíró tartozott. A külföldi tudósítók nagy része a két szervezet valamelyikének hálózatában volt, s elosztásukról, szolgálati helyeikről évente egyeztetett a két hírszerző szolgálat. ”113 Az egész probléma alapja az, hogy az ügynökkérdés szorosan összefügg a működő titkosszolgálatok helyzetével, mivel 1992-ben a Zété- nyi-Takács-féle törvényt az Alkotmánybíróság nem hagyta jóvá, ezért nem sikerült különválasztani a pártállami múlt bűneinek vizsgálatát az aktuál- politikai tendenciáktól. A Kenedi-bizottságok (2007-2008, 2010) működése III. 1994-2010. Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” 112 Riba István: Hálószaggatás. HVG, 2008. október 18., 21. p. 113 Uo. 24. p. 277