Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után

bázottnak kell tekintenünk minden olyan megoldást, amely (...) szemben áll a (...) polgárosodás követelményeivel. Bizonyára könnyebb, egészen biztosan gyorsabban végrehajtható emberek cseréje, bizonyos szférák »megszállása«, mintsem (...) már-már természetessé váló szokásokra épülő mechanizmusok megváltoztatása. A »pénzosztó helyek elfoglalása« például egy csapásra megváltoztathatja a preferáltak körét, akár még »igazságot« is tehet, ám (...) a körülmények nem fognak megváltozni pusztán attól, ha a régi mechanizmusokat új emberek működtetik... ”93 Azt a problémát ki kell ragadni az írásból, hogy vajon a szerző miként képzelte volna el a rendszerszintű átalakítást a kormányzathoz lojális, illetve a konzervatív, keresztény-nemzeti párthoz hű emberek behozatala nélkül? Nem tudni, van-e olyan politikai erő, mely képes hatékony lenni anélkül, hogy a saját táborából rekrutálna aktorokat, szakembereket céljai véghezviteléhez.

A kritikai megnyilvánulások özönében a legsúlyosabbak a latin-amerikai párhuzamokkal hozakodtak elő, teljesen figyelmen kívül hagyva a kulturális és strukturális különbségeket. „ Van persze azon kívül is különbség Orbán Viktor és Juan Perón között, hogy az előbbi mellett nem áll és bűvöli a tömeget egy kiszőkített szépség. Perón például támogatta a nők és a szak- szervezetek jogait, no meg a politikájához tartozott az ellenzékiek megkín- zása. De közös elemek is találhatók: mindkettőjükre jellemző a nemzeti populizmus meglovagolása, az etatista-központosító gazdaságpolitika, a társadalombiztosítás államosítása, a leplezetlen klientúraépítés, a külső-belső ellenfelek démonizálása, az ideológiai vargabetűk (például az egyház- politikában), a társadalom kettészakítása és általában a parlamenti demokrácia lekezelése. Kényelmetlenül sok a közös motívum. És most, választási veresége után Orbán népmozgalmat épít, valamint homályosan fenyeget: »Nem engedjük meg vívmányaink visszacsinálását.« Szóval mi is következik most, és hova vezet ez?”94 A szerző Ausztráliában élő (!) közgazdászként szállt be az aktívan aggódók, és egyben felületesen összegzők táborába. A teljes magyar baloldal azt a tökéletesen modem érveléstechnikai módszert alkalmazta már ekkor, miszerint pár kiválasztott kitételt kell folyamatosan sulykolni, mantrázni akár egy évtizeden keresztül.

III. 1994—2010. Halrny Kund: „Miénk itt a tér.”

93 Debreczeni József: A vereség okairól - jobboldali szemmel. Népszabadság, 2002. május 8., 10. p.

94 Ajtony György: Argentin úton? HVG, 2002. június 8., 53. p.

263